Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Cs. Varga István: Templom- és eklézsiaépítő II.
Hova lettek? A maradékaik itt élnek közöttünk és bennünk, de éppen ezért feladják nekünk a kérdést: mi a titka egy nép megmaradásának? Nyilván a szerencse is, de ami ennél fontosabb a bölcs vezetés és a jó, vagy legalábbis tűrhető egyetértés. Csak az a kis nép marad meg, amelyik meg akar m a r a d n i, és ehhez fegyelmezni is tudja magát. Mi magyarok, azt hiszem, köszönhetjük ezt a bölcs Géza fejedelemnek és az erős lelkű Szent István királynak... Mi egyebet mondhatnék én ma a kapuváriaknak? Kapuvár 1965. jún. 11-én Veres Péter” Czine Mihály lelkesen egyetértett Veres Péter kapuvári üzenetével. Déry Tibor szavait pedig közösen idéztük: Veres Péter „jelenlétét mindig úgy őriztem emlékezetemben, mint nemzeti vagyonunk egyik nagy tételét. ” Németh Lászlótól citáltuk: „Az ő erős, bizakodó alakja körül kell Új Magyarország három osztályának, értelmiségnek, parasztságnak és munkásságnak összeforrni. (...) Ember ő, aki a legszebb magyar karrierben sem veszítette el lába alól a földet, s a gerincet testében. ” Emlékszem, mennyire tetszett Czine Mihálynak az a történet, amelyet az öntési Hanság Múzeumban az Esterházy uradalom egykori cselédje mondott a Hanság lecsapolá- sáról és így fejezett be: „Azt hiszik, herceg Esterházynak nem lett volna pénze, ha annyira le akarta volna csapoltatni a Hanságot? Neki azonban nemcsak pénze volt, de esze is: ezért nem tette tönkre. ” Aéseí wfasj'Rtegésjítés Czine Mihály mindig őszintén érdeklődött a családomról, életem alakulásáról. Első mestereimre, a győri bencéseknél végzett gimnáziumi éveimre is rákérdezett. Örömmel egészítem ki korábbi szűkszavú beszámolómat. Bánhegyi Jób és Nádasi Alfonz tanítványa voltam. Bánhegyi Jób Görömbei András, Barsi Balázs, Osztovics Levente, Kerényi Imre és számos kiváló egykori bencés diák, köztük Habsburg Ottó kedves tanára volt. Kétkötetes magyar irodalomtörténetet írt, a magyar nőírókról a legelsők között értekezett. Zalka Máté és Illés Béla helyett Illyést és a Puszták népét tanította. A mindenki által szeretett tanár Czuczor Gergelyről így mesélt: „ 1849-ben nem menekült el Windischgráetz elől, mire az vasra verette és haditörvényszék elé állíttatta. Bilincsben eltöltendő hatesztendei várfogságra ítélték, de Görgey csapatai kiszabadították. Sorsát azonban nem kerülhette el. (...) Haynau megvasalva Kufsteinbe vitette. Barátai, a többi között Toldy Ferenc, hiába követtek el mindent kiszabadításáért. Czuczor azután talpig vasban folytatta a nagyszótár szerkesztését. ” Nádasi Alfonz tábori lelkészként a frontot és az uszmanyi fogolytábort is megjárta. Kodály Zoltán munkatársa, gyóntatója, kiváló bencés tanár volt. Az ő életének is van irodalmi vonatkozása. Kadosa (Kiss) Árpád Viszontlátásra, hadnagy úr! című könyvében olvashatjuk: „Fogolytáborunk kulturális életéről Örkény István Lágerek népe című kötetében hallomás útján így ír: 'Az uszmanyi táborban, ahol kettőezer-háromszáz magyar tiszt élt, igen silány volt a ‘kultúrmunka’. ...Gyengén indult a kórus is. Egy tanító kínlódott vele, de nem ment semmire. Aztán Nádasi Alfonz lett a karmester, bencés tábori lelkész. Csak azt kötötte ki, hogy az Internacionálét ne kelljen vezényelnie. Hogy miért? Mert az van benne, hogy "Nem véd sem Isten, sem király... ’ Nem is vezényelte az Internacionálét, helyette Kodály Forr a világ-át mutatta be, és számos magyar dalt, ‘igazit’.” A kórus színvonalának 40 IX. évfolyam 3. szám - 1999 március
