Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)

1999 / 2. szám - KÖNYVSZEMLE - Kaló Béla: A felfakadó forrás

A bibliafordító munkája - alapvető forradalmi értéke mellett - sokáig nyelvi - nyelvhelyességi normaként is szolgált a protestáns írásbeliség számára. Aki magáévá, saját sorsa iránytűjévé tette a manapság pozitív életérzést oly módon, hogy lefordította a következő sort: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” Károlyi keze nyomán megszületik Isten hatalmas ajándéka: a Magyar Biblia. A drámaszerző keze nyomán pedig egy mélyebb, távlatosabb kép a Bibliafordítóról, a 16. századi magyar történet egyik legnagyobb alakjáról.

A művészetben az igazság el nem rejthető. György Horváth drámái kegyelmi állapotban születtek, s ihletői megvallottan az utazások voltak. A Szentföldre, Itáliába, apostolok és prédikátorok nyomában, a hit után eredve. Darabjai egyetlen kérdésre keresnek makacsul választ: hogyan és mi mozgatta ezeket az embereket (még Pilátus özvegyét is), mi adott nekik erőt, bátorságot és világosságot napi küzdelmeikben. A válasz nem lehet eredeti, hiszen ott van minden keresztyén ember tudatában, tudat alatt és a mindennapok gesztusaiban, az élet rendjében. A felfakadó forrás az a sziklapadlóban.

György Horváth László a „magyar végvárak” pásztora, Magyarország eldugott északi falvaiban vagy éppen Kárpátalján teljesít szolgálatot, s közben más módon is bizonyságot tesz: ír, megörökit, nyomot hagy. Darabjainak színpadot kívánunk, értő rendezőt és még ki nem égett színészeket, akik reinkamálhatják a Bibliafordítót, az apostolokat, a történelmi múlt ereklyéit.

A jóakaratú olvasót - aki egy csendes zugban élvezi e darabokat - pedig köszöntsük barátsággal és reménnyel.

78

IX. évfolyam 2. szám - 1999 február