Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 2. szám - SZÍNHÁZ, ZENE - Jámbor Ildikó: A megfagyott szív példázata
;inh jEMJB, tánc fJán\bor lUldikó J\. megfagyott bzííj pélímzaia Nagy felismerés volt számunkra a szabadversenyes világban (amit lassan tíz éve próbálgatunk immár), hogy mindennek ára van. A tudásanyagért borsos tandíjat kell fizetni, a gyógyítást forintokban mérik, sőt még a lelki táplálék, a kultúra, a könyv, film, video, zene is eladható és megfizethető. Keserű és szélsőséges tanulságokkal járt ez a kelet-európai embernek. S ha mégis szeretne kievickélni e pénz-vezérelte világból, rá kell jönnie: a hit, az emberi kapcsolatok által nyújtott érzelmi többlet az, amiért mindenek fölött érdemes. E megszenvedett igazságokban erősít meg a művészet is, ha jó, ha igaz szándék szülte. Ami semmi pénzért nem eladó, az a legnagyobb érték: az egészség, a szeretet, a figyelem, az áldozatvállalás. Ezt a tanulságot igyekszik a legfiatalabbakkal megértetni és megéreztetni Hans Christian Andersen klasszikus meséje, a Hókirálynő, egy, a század első felében élt orosz szerző, Jevgenyij Svarc átdolgozásában az egri színpadon. A Gárdonyi Géza Színház 1999-es első bemutatója a zalaegerszegi rendező, Merő Béla munkája ezt az egyszerű, ám mégis minden ember életében külön-külön megszenvedett igazságot tükrözi. Gerda (Kascsák Dóra) és Kei (Nagy András) a nagymama teremtette szegényes, de meleg szeretetteli otthonából indul útnak. Olgyai Magdát örömmel láthatjuk viszont e szerepben. Kei szívét megdermeszti a kincset, hatalmat, gazdagságot ígérő Hókirálynő (Holl Zsuzsa mint máskor is, fenséges e szerepkörben). Gerda fivére keresésére indul. Egyenes, tiszta szándékától el nem téríti a nyelvi szürkeségével karikírozott kül- és belkereskedelmi főtanácsos (Pálfi Zoltán játssza szellemesen), aki pénzért mindent megvehetőnek tart, a kicsit gügye és befolyásolható király (szerepében Várhelyi Dénes figurázza ki a hatalmon lévőket), s a gyermekét ostobán szerető, „hivatalból gazember” rablóvezémő (Váli Zita) sem. Véletlen-e vagy szándékos? Színészileg is színesebb és sokoldalúbb szerepformálások tanúi lehetünk a Gerdát segítők oldalán. Holló Úr, Lisztóczky Péter kiváló mozgáselemekkel és kicsit raccsoló beszéddel jellemzett kedves emberi portréja és Holló kisasszony, Berzéki Krisztina tűzről pattant és játékos figurája a cselekmény előrelendítői. Csakúgy, mint a Svarc átdolgozásban kulcsszereplőként működtetett varázsló-mesemondó alakja, melyet Balogh András formál meg sok humorral, humánummal, jó énektudással, Kiváló karaktert ábrázol rövid szerepében a rablóvezér Fehér István. Kellemes jelenség a színen Kis Renáta, mint hercegkisasszony, Fehér Timea, mint rablólányka, szimpatikusán bumfordi a rénszarvas Kormos Péter. Az egri előadás - Pilinyi Márta tervezte - szép jelmezeit, megfelelően működő díszletét dicsérni lehet, s egyetérthetünk azzal a rendezői és koreográfusi (Énekes István) szándékkal is, amely a játékteret gyakran a nézőtéri feljáróval is tágítani igyekszik. A Romhányi József - Lendvay Kamilló nevével fémjelzett versszövegek és zenei anyag már kissé porosnak tetszik, néha átugorhatatlan magasságú (?) lécet állítva a színészek és a befogadó közönség elé. A zenészek, a fiatal, tehetséges Csüllög Judit irányításával mindent megtesznek, de be kell valljam, nem a fülbemászó dallamok miatt marad emlékezetes az egri Hókirálynő. Hiába, no, az utóbbi időben sziporkázó szerzőpárosok által komponált hazai musicalek messze felülmúlják ezt a zenei anyagot. A Hókirálynő így tél közepén mégis igazán aktuális, főképp ami a jéghideg emberi viszonyokat, érzelmi kapcsolatokat illeti. Induljunk el tehát, ne térítsen bennünket vasutas- sztrájk, áremelés és munkahelyi elbocsátás sem. Keressük meg testvérünket, és melegítsük át a mostoha viszonyok közt már-már megdermedő szívét! 76 IX. évfolyam 2. szám - 1999 február
