Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 2. szám - KÖZÉLET - Murawski Magdolna: Fejetlen angyal
Kellett is, folyamatosan, a rendszerváltás előtt és után, és azóta is mindig egyfolytában. Mint állam az államban működik tovább valami, a hajdani bűnök ugyan lelepleződtek, de a fekete angyalokat senki nem szólította fel, hogy távozzanak. Aki valaha is adott már ki folyóiratot, az tudja, hogy a terjesztés megszervezése milyen fontos. Adva vannak a terjesztő cégek (nem túl nagy számban), lehet szerződni velük (nem túl előnyösen), aztán kezdődhet a tortúra. Rendelés szép számban, kecsegtető kilátásokkal, szállítás pontosan, gondos csomagolásban, remittenda visszaadása nagy számban (mintha a korábbi megrendelésnek semmi jelentősége se volna), madzaggal átkötve, elpiszkolva, reklamációnak helye nincs. A nyugati trendnek (azaz euro-kompatibilitásnak) itt még a leghalványabb, legjelentéktelenebb hatása sem mutatkozott meg. Ott az ügyfélnek mindig igaza van (lévén, hogy ő fizet, tehát az üzleti kilátások tőle függenek), itt viszont, a keleti túlparton csak a hivatalnak lehet igaza, lévén, hogy monopóliummal rendelkezik, a lehetséges vetélytársak még csak labdához sem érhetnek, úgy körülbástyázták magukat, érdekszférájukat. A piacgazdaság, a valódi érdekegyeztetésen alapuló üzleti szellemnek még csak a szele sem érintette meg ezeket a "fejetlen fekete angyalokat". S vajon hány világháborúnak, hány földrengésnek kell eljönnie még ahhoz, hogy ezeket a betonbunkerekből irányító, ámde a láthatatlanság homályába burkolózó alakokat ki tudják mozdítani a helyükből? Merthogy áldatlan tevékenységüket nem óhajtja senki, csak úgy vannak... úgy maradtak... Kinek és miért fontos az, hogy a kultúra ne terjedjen? A kultúra utolsó menedéke, egyetlen erős védőbástyája ma az irodalmi folyóirat. Minden más területen dühöng, tombol a távközlési agymosoda, a modem kori degenerativ funkciójú és rendeltetésű kultúrapótlék, az önazonosság-pótszerek mindennemű változatai, a tengerentúlról hozott műörö- mök mű-egészséges mű-semmisége. Kinek érdeke mindez? Annak, aki szemetet akar forgalmazni valódi értékhordozó termékek helyett. Akinek szemében szálka a kultúra létezése. Ennek pedig mindössze egyetlen komoly oka lehet. Aki felfogja a kultúra társadalomépítő szerepét, aki élt már vele valaha, aki a gyermekeinek szebb és jobb jövőt kíván hagyományozni hajdanán, abban az efféle ferde hajlamok meg sem mutatkoznak. A kultúra hiánya magyarul kulturálatlanságot jelent. A csúfság kultusza pedig annyit tesz, hogy aki elindította, annak a lelke nem szép. Csúfsággal él szépség hiján, de ezzel nem éri be, hanem mások számára is kötelezővé kívánja tenni. Mivel a szépség nem egykönnyen szorítható ki az emberi értékrendből, több évezredes (évmilliós?) jelenléte miatt, így hát a csúfsággal párosuló gonoszsággal, agresszióval kívánja kiszorítani szép társát, hogy ő maga tért nyerjen. Elég ügyesen kigondolta mindezt, és fortélyosan rakosgatja nap mint nap csúnya építményének köveit. De egy dologról megfeledkezett: az emberiség minden korszakában, bárminemű aljaságot követtek is el ellene vagy általa, egyszer csak hirtelen megrázza magát és feleszmélkedik: a nemtelen építmények úgy szállnak a mélybe, mint a fekete angyalok fejei. Helyükön csupán a valódi angyalok maradnak. Mert az ő rendeltetésük ez: változatlanok jóban-rosszban, és soha nem függnek semmiféle rossz szándéktól. Romjaikban, maradványaikban is szépek, igazságosztó szerepüket pedig akár fejetlenül is betöltik. Olyanok, amilyeneknek az Úr rendelte őket: angyaliak. Új Hevesi Napló 65
