Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 2. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Kilián István: Gárdonyi Géza és a ciszterciek levelezéseik tükrében
Ebbizony kezdőkori könyvecském, és őszinte röstelkedéssel gondolom, hogy nemcsak beteszed a könyveid közé, de el is olvasod. Örülnék, ha találnál benne egy két jó részt, és megbocsátanád annak érdeméért a többit, ami gyönge. Szeretettel tisztel: Kedves Valér bátyám! Eger, 1911. Vili. 7. Gárdonyi Géza12 Nem lehet tudni, hogy melyik könyvét küldte Gárdonyi Maczki Valémak. 1911- ben már neves író volt az egri remete. A „kezdőkori könyve” a Göre Gábor volt, amellyel éppen hírnevet nem szerezhetett magának, a levélben szégyenkezésének ad is hangot az iró, úgy érzi azonban, hogy jó részek is találhatók benne. Gárdonyinak még egy levele szól Maczki Velérról. Ennek címzettje azonban Wemer Adolf, aki 1917-től 1924-ig volt az egri gimnázium igazgatója, s akit innen választottak meg a ciszterciek a - pásztói apáttá.13 Nagyságos és Főtisztelendő Főigazgató úr! A főtisztelendő szerzet gyászában megilletödött szívvel osztozom. Valér bátyánk és barátunk immár az Úr előtt állva mondja alázatos beszámolóképpen: — szántottam, vetettem... Az ő emléke nem oszlik el itt-lent a fáklyafiisttel. Önökkel érző tisztelöjök Gárdonyi Géza 14 Maczki Valér 1921. december 4-én halt meg Egerben. A következő napon idősebb író barátja halála miatt fejezte ki részvétét az egri ciszterci család atyjának, Wemer Adolfnak. E néhány levél alapján feltételezhetjük, hogy Gárdonyi és Maczki kapcsolata egészen bensőséges volt, s nem bánthatta a tudós ciszterci tanárt az a sok mendemonda, amely Gárdonyi alakját akkor már jócskán körüllengte. Az sem zavarta meg barátságukat, hogy Gárdonyinak voltak negatív megnyilatkozásai is az egyház társadalmi szerepéről vagy éppen principálisa nem éppen emberséges magatartásáról. Ennek a véleményének különösképpen A lámpás című regényében adott hangot. Egyébként is az írói házába bezárkózó ember körül számtalan téves, olykor alaptalan hír, pletyka keringett. Kétségtelen, különc volt, zárkózott, misztikus, spalettás elrévedezéseire a nála ritkán megforduló látogatók felfigyeltek, s továbbadták a hírt. Z. Szalai Sándor írja róla az alábbiakat: Nem szerette a váratlan látogatókat... Kieszelte egyszer, láthatatlanul hogyan hárítsa el azokat, akik oktalanul vagy tolakodóan háborgatnák. A szobafülke ablakfalára helyezett, régi Mária-szobrocska lett legjobb házőrzője. Ennek szemüregén át kukucskált ki a kertfolyosóra, s ha nem kívánatos vendég érkezett, ajtót sem kellett nyitnia, hogy valami ürüggyel, bocsánatkérően eltessékelje: kénytelen-kelletlen elment az magától, miként a díszes hintán, kéretlenül jött érsek úr. 15 Új Hevesi Napló 49
