Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 2. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: Dib, dáb, daruláb, tarka disznó mezétláb
említik a Darvas-halom, Darvasér, Darvas laponyag hatámeveket.14 A sárréti Bihamagybajom határában a Darvasláp maradt fenn. A Heves megyei Poroszló hatámevei közt máig számon tarja az emlékezet a Darvas határrész nevét. Ez a madár, mint az éberség jelképe, ott található az alföldi városaink, így Püspökladány és Kunmadaras címerében is. A sárréti hagyomány szerint a darvak a gyilkost követik is. Eleinknél a táltosok daru- vagy sastollat hordtak a vállukon. A táltos és a daru ilyen kapcsolata valószínű a totemizmus emléke, s a korai magyar ősvallás világába vezet. Nos, ha már a totemizmus szóba került, ide tartozik, hogy a darvak igen korai ábrázolása megtalálható a magyar koronázási paláston, a legkülső szegélyben egymással szembenéző őrző darvak láthatók. A koronázó palástról tudjuk, hogy István király és Gizella királyné 1031-ben varratta a palástot a veszprémvölgyi apácák kolostorában, a székesfehérvári bazilika számára. Ezen uralkodói szándék mögött feltehetően ott húzódott az a gondolat, hogy a palástot, a Konrád császár felett aratott győzelem után, mintegy hálaadás jeleként készítették, templomfelszentelési ajándékként. Ne feledjük, a palást készitése előtti évben, 1030 nyarán került sor II. Konrád német császár támadására és seregének Bécsben történt elfogatására .15 A darvaknak mint őrző állatoknak a megléte a paláston egyfajta jelképes üzenet, hogy óvják a palást középponti alakját, István királyt, aki fegyverrel védte meg országát. Mi több, éppen az 1031. évi német-magyar háború következtében ki kellett üríteni bizonyos Lajtán túli területeket, viszont ennél lényegesebb az, hogy ekkortól rögzültek véglegesen Magyarország nyugati határai, amelyek a trianoni békekötésig fennálltak. Végső soron azért, mert a királyi pár megrendelésére készült paláston talán pogány kori jelkép van, ne gondolja az Olvasó, hogy ezzel folt esett a kereszténység hazai meghonosítójának emlékén. Hiszen a darvak tiszteletét családi hagyományként is ismerhette, de nemcsak onnan. Szelíd darvakat tartottak az ókori egyiptomiak, görögök és a rómaiak. Később megemlékeznek a szelíd damról India mogul uralkodói, a kínai források. A daruhús fogyasztásáról is tudunk a görögök és a rómaiak korából. Őrszemként tartották a darut a XIV-XV. században a dobmdzsai tatárok is .16 Érdemes szólnunk a darvak kapcsán egy sajátos típusú leletcsoportról, amelyeket a régészeti ásatáson találtak. Az ásatásokon dolgozó régészek avar sírokból már több alkalommal hoztak felszínre egyfajta kicsiny zeneszerszámot. Ezek a leletek a kettős sippal rendelkező, csontból készült fúvós hangszerek, amelyeket „avar kettős sípok” néven ismer a tudomány. Miután jó néhány avar kettős síp került napvilágra az idők során, bizonyosra vehető, hogy e hangszertípus általánosan használt eszköze volt az avar zenének. Eddig a következő települések határában kerültek elő a fenti sípok: Jánoshidán, Alattyánban (itt kettő is), Bjelo-Brdo (Jugoszlávia), Hisztriai ásatásból, Balatonfüzfő, Felgyő, Szegvár, Kunmadaras, Rácalmás, Tatabánya, Ószőny.17 42 IX. évfolyam 2. szám - 1999 február
