Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Lelkes Miklós: Mérlegek
Mérlesek Nagy piacon megyek. Szürkék a bódék. Rámnéznek fáradt, mindent túlélt szemek. Dinnyeszag, halszag lendül. Hordók hevernek. Kezek kínálnak ezer mérleget. O, mérlegek, kezek és csalfa súlyok! Hamis a könnyű és hamis a nehéz. Ezernyi mérleg mércéje életeknek, de súlytalanként hull a messzeség. Dinnyeszag, halszag. Kint kacsint a kolbász. Szorított gégék elhörgő hangja bent. Kutyák vonítják csontért az érthetetlent. Az érthető széthullni kénytelen. O, mérlegek, kezek, csalóka súlyok, pikkelyes kínok és halszagú halál! Mérlegek nyelvén bohóc hajlong, bokázik. Ütemre béget jólnyírt birkanyáj. O, nagy piac, te megdöbbentő álom, kínál gatások. sok alku, áruszó! Járkál az ecset és rózsaszín a festék: a valóságnak nem kell a való. Nem kell becsület, nem kell életünk sem, a kérdés sem kell: mi könnyű, mi nehéz. Mérleget ad és sokszor éppen adással lesz tolvajjá megannyi görbe kéz. Egyszerre búsít és elszórakoztat e nagy piacon e középkor-világ, ahol a látó vakot játszik s az érdek formál eszesből tudós ostobát, ahol a taps vár a pállottszáj-hazugra, bár hazugsága oly csacska, gyermeteg és milyen tömeg néz fel sok-sok hazugra olyan hittel, mit csak lenézhetek! 10 IX. évfolyam 1. szám - 1999 január
