Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 2. szám - KÖZÉLET - Cserniczky Dénes: A pénz
pénz hatalom (eddig úgy tudták: a tudás hatalom!). És az ördög addig tette-vette magát, míg megszületett a KAPITALIZMUS (Marx meghatározása a német KAPITAL: tőke szóból), ami tőkés termelési rendet jelentett. Vagyis a PÉNZ (itt már nagybetűvel), szerepe lett túlnyomó. Max Weber szerint a kapitalizmus észszerűen felépített racionális nagyüzem. Ez így szépen is hangzik, csakhogy megszületett a pénz hatalma is. Abban az időben, a kezdeti kapitalizmusban a társadalom keresztmetszete más volt. Kevés vállalkozó volt és a nagy tömeg nekik dolgozott (gyárak, bányák, földbirtokok, stb.). Volt néhány önálló mesterember, segédekkel, inasokkal, de a kor képe és jellemzője mégis csak a szörnyű, kíméletlen, testet-lelket romboló robotot végző kiszolgáltatott rabszolgatömeg. Ez ellen harcoltak és próbáltak emberibb körülményeket teremteni munkásvezérek és szellemi óriások. Volt köztük őszinte, megszállott, de sok volt a saját hasznáért munkálkodó is. Tel-múlt az idő. Sok kerülővel eljutottunk a mához, abba a mába, amiben most élünk. Sokan naivan azt hitték, hogy a nagy fordulat után egyik pillanatról a másikra minden szebb és jobb lesz. Mi akadályozza, hogy így legyen? Mi? A PÉNZ! Mert most már a pénz messze túlnőtt eredeti funkcióján. Többé már nemcsak általánosan használt fizetőeszköz. Nem! Már VILÁGHATALOM!!! De miért is vagyok úgy kikelve és miért dühöngök? Mert a pénz mindent üzletté és áruvá alacsonyít. Mi az a mindent? Vallást, hazát, embert, családot és mindent, amihez hozzáér. Mi az ám? Minden kereskedelmi forgalomban lévő dolog vagy tárgy. Régen csak mondogattuk, de mára kőkemény tétel: pénzért minden kapható. Legyünk tárgyilagosak: tulajdonképpen mindig is így volt, de nem volt ennyire általános. Hogyan történhetett ez? Egyszerű. Mondtuk már, hogy a klasszikus vadkapitalizmusban a maihoz képest jóval kevesebb volt a vállalkozó, ma a VAD kapitalizmusban rengetegen vannak. Csak Magyarországon egy millió körül vannak. Egy ilyen vállalkozás iszonyú munkával, hajszával jár. Akit megérint a pénz szele, azonnal megérzi a hatalom mámorát is. Tehát gürcöl, KOCKÁZTAT, csakhogy minél több pénze legyen. Közben letérnek kicsit a becsület útjáról. Ügyeskednek. Na bumm, és akkor mi van? Csak ne jöjjenek rá! Milliók mindennapi élete, milliók mindennapi életfelfogása. Ezek a tömegek alkotják a társadalmat, tehát megfordultak az eddig érvényes erkölcsi és társadalmi alaptörvények. Miért vagyok dühös, miért zúgolódom? Mert a pénz- beleszól a politikába- beleszól a mindennapi életbe- beleszól a sportba- a szó legszorosabb értelmében élet-halál ura. Gondoljunk az egészségügyben játszott szerepére- tönkreteszi a családot. Nincs idő egymásra. Nincs idő a gyerekre. Hát ezért! ...... Á brándozás az élet megrontója. Mégis ábrándozom. Messze, nagyon messze, évszázadok múlva, vagy még távolabb egy általános jólét varázsütésére megszűnik a pénz hatalma, kisimulnak az arcok, mindenki mosolyog és béke lesz és szeretet.................................................... Tejó Isten! ÉN MESÉT ÍROK! 26 VIII. évfolyam 2. szám - 1998. április
