Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Bassola Zoltán: Külföldi útjaim (naplórészlet)
ezeké a liliom-hajadonoké, vagy a család legkisebb bimbójáé, aki egy pillanatra sem vette le tekintetét rólam. A francia déjeuner elengedhetetlen kellékeivel, salátával s talán articsókával kezdődött az ebéd. Azután a serényen sürgölődő leányok fatálcán hatalmas sült birkacombot helyeztek a családfő elé. M. Scarabin nagy szakértelemmel felszeletelte és szétosztotta a húst a szép sorjában elébe rakott tányérokra. "Bort mi nem szoktunk inni" - jelentette ki határozottan, de némi kis mentegetőző árnyalattal hangjában. "Nem baj - válaszoltam -, otthon én sem iszom az étkezésekhez, csak Párizsban kaptam reá." Ezzel megindult a beszélgetés. "Milyen borfajták vannak maguknál, magyaroknál?" - kérdezte M. Scarabin. Mondtam, hogy főként fehér, meg siller, a vörösbor nem olyan általános nálunk, mint Franciaországban. "Hát almabort nem isznak?" - érdeklődött Mme Scarabin. "Almabort csak itt a Phare-ban láttam életemben először" - válaszoltam. "Itt, Bretagne-ban, meg Normandiában főként csak az kapható" - jegyezte meg M. Scarabin, azután hozzáfűzte: "Ha majd kimegyünk a playe-ra, megkóstoltatjuk magával." Mikor megyünk már fürödni?!" - szólalt meg elsőnek a fiatalságból Coeucoeur, aki a nevét úgy nyerhette, hogy amikor kiskorában "szívecském"-nek becézték, ő a "coeur" szót - hangalakját nyelvével ízlelgetve - kettőzötten ejtette. Amikor elárultam, hogy én még sohasem fürödtem tengerben, sőt idejövetelemkor láttam tengert először, általános volt a csodálkozás. "Hogyan lehet az? Hát maguknál nincsen tenger?" - szakadt ki az ámulat Pierrot-ból, s bár csak ő szólalt meg, látszott, hogy nővérei, de még szülei sincsenek teljesen tisztában Magyarország földrajzi fekvésével. Hiányos szókincsemtől telően rövid magyarázatát adtam annak, miért nincsen tengerünk. Valami kevés - szinte csak szimbolikusan - nekünk is volt a világháború végéig, de a trianoni békében azt is elvették tőlünk. "Annak is azok a sale boche-ok az okai" - fejezte ki megvetését Eve, a legidősebbik leány, a németekkel szemben -, "azok kezdték a háborút". Még egy-két megjegyzés az asztal végében, jelzővel vagy anélkül a "boche"-okkal kapcsolatban, amíg M. Scarabin a paprikássá váló hangulatot fel nem oldotta azzal a megjegyzéssel, hogy ők a németeket természetszerűen utálják, de velünk, magyarokkal szemben nincsenek rossz tapasztalataik. Amikor ebéd utáni sziesztára szobámba felmentem, csak úgy ragyogtam a boldogságtól, hiszen annyit, mióta Franciaországban vagyok, még együttvéve sem beszéltem franciául. Ez hiányzott nekem, hogy nem tudtam gyakorolni a nyelvet, s most lám, ennek a bogaras családnak körében állandóan lesz reá alkalom. Hamarosan kialakult életrendem: délelőttönként a várost jártam, délután vagy a családdal együtt, vagy egyedül kisétáltam a tengerhez, esténként pedig vacsora után, karbafogózva a négy lánnyal és Pierrot-val jót sétáltunk a városka szélén. Közben buzgón olvastam az újságokat és breton vonatkozású francia könyvemet is tanultam. Rohamosan haladtam is előre a nyelvben. Különösebb gikszert csak akkor csináltam, ha megrészegedve az elhangzó dicséretektől, produkálni akartam magam. Ilyenkor persze csúnyán kinevettek. Egyszer például, amikor a tengerben úszkáltunk, a kis Marie úszónadrágjáról akartam valami szépet mondani. "Mademoiselle, vous najez comme une truie!" - bókoltam neki. Lett erre nevetés, alig tudták abbahagyni. M. Scarabin azután, amikor szóhoz jutott a hahotázástól, megmagyarázta, hogy én nyilván truite-t (pisztráng) akartam mondani, mert a karcsú kis Marie-ra igazán nem illik, ha anyakocával (truie) hasonlítom össze. Az ilyen kisebb botlások azonban nagyon jók voltak reá, hogy az első napok feszesebb hangulata teljesen feloldódjék. Hamarosan szinte a családhoz tartozónak tekintettek, aminek jeleként a nagyon szerény vacsorámat például, ami egy darab kenyérből s egy szeletke csokoládéból állt, mi, fiatalok a küszöbre és a folyosó szegélyére telepedve fogyasztottuk el. Ilyenkor el nem mulasztották megkérdezni tőlem, "voulez-vous M. Új Hevesi Napló 15
