Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 1. szám - SZÍNHÁZ, ZENE - Csontos Ildikó: Harangok
Csontos Ildikó: ^Harangok A Honvéd Táncszínház fellépése a Gárdonyi Színházban Az Atellana Táncbérlet harmadik előadásán megrázóan szép műsorral ajándékozta meg a Honvéd Táncszínház az egri nézőket. A néptáncos múlttal rendelkező együttes, a Kossuth-díjas Novák Ferenc vezetése alatt sikeres mexikói és európai turnét maga mögött tudva lépett fel Egerben, két igazi táncszínházi produkcióval. A "Harangok" és a "Moszkva tér" című műsorukkal mutatkoztak be a Gárdonyi Színházban. Federico García Lorca: Bemarda Alba háza c. műve alapján Foltin Jolán megrázó táncdrámát, magyaros koreográfiát készített "Harangok" címmel. A dramaturg, Kővágó Zsuzsa tömören így fogalmazta meg elképzelését a művel kapcsolatban: "Magyarra és táncra fordítva ilyennek láttam, és ilyen nagyszerű táncosokkal képzeltem el a bemardai önkényt." Lorca drámája csupa asszonyszerep és egyben kivételes lehetőség e szerepeket táncba önteni, főleg ha rendelkezésre áll egy kivételes adottságú női tánckar. A koreográfiában újszerű, hogy az eredeti spanyol környezetből a történetet átemelve erdélyi környezetbe helyeződik át a dráma. A szereplők széki, fekete-piros viseletben táncolnak. A táncba öntött karakterek így földrajzi határokat átlépve éreztetik, hogy "Bemarda háza mindig ott áll, ahol egyik zsarnoka lehet a másiknak, az erősebb elnyomásban tartja a gyengét, és éjszakánként a magány gyűri a párnánkat a fejünk alá, s ahol a szerelem önmagunk vállalása, és egyet jelent a szabadsággal". Ezek a sorok az est szórólapján olvashatók. A koreográfus, Foltin Jolán hitvallása a darabról, mely egyben a mű üzenete, eszmei mondanivalója. Az előkép gyönyörű, megható Iamentáció. Az apa temetésére az egész udvarház összegyűlt. A haláleset mindenkit megráz, de ami ezután következik, a megözvegyült anya könyörtelen, és értelmetlen vasszigora, ahogy lányait rákényszeríti az évekig tartó gyászra mindennél megrázóbb. Az özvegy anya a saját egyéni drámáját, veszteségét akaija környezetével is éreztetni, egyéni íratlan törvényei betartására szorítja rá lányait. Ezek a törvények embertelenek és elfogadhatatlanok. A párjuk után vágyódó lányok keresik a kiutat, a szabadságot. Az elsőszülött és a legkisebb lány ugyanazt a férfit szereti, akiről a Lorca-drámában csak beszélnek, valójában nem jelenik meg. A balladai tömörségű táncdráma egy-egy exponált mozzanatba sűríti az anya, a férfiért torzsalkodó testvérek, a többi lány és az udvarló több szálon futó kapcsolatát, végső tragédiáját. Kiss Ferenc drámai töltésű erdélyi népzenére épülő zenei montázsa finoman és megrázóan kísérte az eseményeket. Az udvarló és a legkisebb lány, Rémi Tünde lírai kettőse - széki lassú csárdás - emlékezetes marad. Telitalálat volt az erdélyi népzenei hagyományokra építeni a táncdrámát, hiszen ezek a dalok önmagukban is drámaiak, tragikusak, megrázóak. A széki néptánc és pantomimikus gesztusnyelv elemeit finoman ötvöző mozdulatbázis a szereplők lélektanilag is motivált alakításaival felöltve lorcai mélységekig jut. Foltin Jolán koreográfiái képességeit dicséri, hogy a García Lorca-dráma lényegét megragadta és vissza tudta adni a társulat szólistáinak megformálásában. Az erdélyi magyar folklórba áthelyezve egyetemessé transzponálta a történetet, mely bárhol megtörténhet. Nem kevésbé volt különleges az est második részében látott "Moszkva tér" c. dokumentumjáték Diószegi László rendezésében, mely égetően aktuális, és torokszorító témát dolgozott fel. Korunk egyik nagyon valóságos jelensége, hogy a csodálatos, archaikus formában megmaradt erdélyi népi kultúra hagyománya napjainkra pusztulásra van ítélve. A szemünk láttára fogyatkozik, hullik szét, megy veszendőbe. Annál inkább fájdalmas a Új Hevesi Napló 55
