Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / Különszám - Bodó László: Knezić Károly honvéd tábornok
Bodó László: Ácsivá/tZáAosywA '^Házassága, családja 1842. július 14-én Knezié Károly eljegyezte Kapitány Katalint. Az eljegyzés ténye azt is bizonyította, hogy a megelőző években Knezié Károly valóban sok időt tölthetett el Egerben. Valószínűsíthető, hogy tartósabb vezénylését kérte az ezred parancsnokától, aki akceptálta a kiváló előmenetelő tiszt házassági tervét. Miért feltételezhető a városba való vezénylés ténye, illetőleg az, hogy ezekben az években gyakran és hosszan tartózkodott Knezié Károly Egerben? Abban az időben az eladó lányok és a nősülendő fiatalemberek útja az eljegyzéshez jóval hosszadalmasabb volt a mainál. Sok-sok „mellékutat” kellett bejárni csupán egymás szimpátiájának elnyeréséig. Sok, legalábbis több közös ismerős, több városi és házi bál, s a szülők jóindulatának megnyerése kellett ahhoz, hogy hazakísérhető legyen az eladó sorban levő lány. Ahhoz meg nem könnyen elnyerhető engedély, hogy az udvarló fiatalember tiszteletét tehesse a lányos háznál. Knezic Károly esetében ez különösen is nagy türelmet igénylő folyamat volt, hiszen a tehetős egriek szemében mégiscsak idegennek számított. Persze, ha Knezi é Károly barátai (mint pl. Szávics Pál ügyvéd, vagy a későbbi keresztkoma: Lévay Sándor kanonok) ebben is „befolyásolták” a Kapitány-család véleményét, akkor rövidebb is lehetett a fiatalok - szül ők által szentesített - „összemelegedése”. A hosszabb egri tartózkodások tényét az is indokolja, hogy Kapitány Mihály, Katalin édesapja, vagyonos és köztiszteletben álló polgára volt a városnak, aki a nem mindenki által elnyerhető szenátori tisztet is viselte. Akárkihez tehát - a kor erkölcsi szokásai szerint - nem adhatta a leányát. Jól meg kellett ismernie leendő vejét. A jegyességet a fiatalok csaknem két évig „viselték”. Részben azért, mert ebben az időben eleinktől el is várta az akkori szokásjog, hogy legalább egy évig Járjanak jegyben”. A hosszú jegyesség arra is alkalmat adott, hogy a fiatalok meggyőződhessenek egymás érzelmeinek tartósságáról. Ellenkező esetben felbontható volt a jegyesség. (Ez azért többé- kevésbé szégyen volt. A leány viselte hátrányát, mert nehezen akadt újabb v őlegényjelölt). A hosszú jegyességnek persze az is egyik oka volt, hogy a vőlegényt ismét Galíciába vezényelték. E vezénylés összefügghetett azzal is, hogy Knezié Károlyt előléptették századossá, s át kellett vennie századát. Mikor történhetett századosi kinevezése? A hozzávetőlegesen pontos válasz megfogalmazásában ismételten Bóbik Gusztáv visszaemlékezései segítenek. A segédtiszt azt írta róla, hogy az 1840-es évek elején nevezték ki századossá, már a 34. számú, a porosz herceg nevét visel ő ezredbe. Századosi kinevezése tehát 1841. október 10-e után történhetett meg. Nem kizárható az sem, hogy Kapitány Mihály nyugodtabban adta beleegyezését a fiatalok eljegyzéséhez, hiszen a századosi rang elnyerése megbízhatóbb egzisztenciális alapot jelentett a leány és édesapja számára is. (Ekkor Knezié Károly a 34. életévében járt.) A frissiben előléptetett századosra szüksége lehetett a még mindig Galíciában (Drohobyc és Dobromyl térségében) állomásozó III. zászlóaljnak is, hiszen a társadalmiszociális feszültségek újfent kezdtek ijesztően kiéleződni a lengyel nemesség és a parasztok között. Ahhoz is idő szükségeltetett, hogy az új parancsnok és századának tisztjei, tiszth e- lyettesei, nemkülönben legénysége összeszokjon, megismerjék közelről is egymást. 70 VIII. évfolyam 1848-as különszám - 1998
