Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / Különszám - Csiffáry Gergely: Kossuth Lajos egy Egerben őrzött levele margójára
Az ország azonban, a Délvidéken kitört nyílt fegyveres harcra hivatkozva, egy emberként állt ki a haza védelmére hazatért huszárok mellett. így Mészáros Lázár elállt korábbi szándékától, s a Lenkey-századot báró Bechtold altábornagy vezérlete alatt feláll í- tott szegedi táborba irányította. Időközben a századot Máramarosszigetről Viskre helyezték át, s végül 1848. július 20-án innen vonultak a bácskai hadszíntérre. Útjuk: Nagykároly - Nagyvárad - Sarkad - Gyula - Békéscsaba - Orosháza - Hódmezővásárhely - Szeged - Verbász (ma: Vrbas, Jugoszlávia) vezetett. Végig lelkesen ünnepelte a lakosság a harcba induló huszárokat. A harcmezőn is hamarosan elismerést vivtak ki, így Szenttamás (ma: Srbobran, Jugoszlávia) elleni második 1849. augusztus 19-én végrehajtott támadás során, Fiáth Pompeius főhadnagy hősi halált halt. O volt az első halottja a századnak, s Lenkey János az utolsó, aki a szabadságért áldozta az életét. A század hazaérkezése után rövidesen a hazaszeretet jelképévé vált. Ezt elősegítette, hogy 1848 júliusában napvilágot látott Putnoki József: A szökött huszárok címen írt verses epikája. A mű szerzője Putnoki József (1814-1854) a 6. Württemberg huszárezrednek egyik altisztje volt a Die Opposition című pesti újság 1848. augusztus 9-i száma szerint. 1848. augusztus 20-án jelent meg Petőfi Sándor: Lenkei százada2 című verse a Nép Barátja elnevezésű újságban. Petőfi verse, mely a legismertebb Lenkey Jánossal kapcsolatban keletkezett irodalmi alkotás, rendkívüli hatással volt nem csupán a közvéleményre, hanem a politikára is. Petőfi példaként állítja a Lenkey-huszárokat a többi külföldön állomásozó magyar alakulat katonái elé. Majd eltelik újabb két hét, s 1848. szeptember 2-án Kossuth Lajos, a politikus, a Jellasic elleni készülődés idején „Haza hát, haza, akinek magyar lelke van!” felkiáltással, éppen a Lenkey-huszárokra hivatkozva szólította hazatérésre a külföldön rekedt magyar katonákat. Köztük a Nádor-, a Sándor-, a Coburg- és a Vilmos- huszárokat. A hívó szóra az idegenbe szakadt huszárok, életük kockáztatásával megindultak haza 1848 októberétől, s 1849 júniusig egymás után érkeztek Magyarországra gyakran megtizedelve, a súlyos harcok veszteségei következtében. A Lenkey-század hazatérése más művészeket is megihletett, s különböző képző- művészeti alkotások születtek. Köztük Benczúr Gyula: Lenkey százada útban hazafelé, de ugyancsak őtőle származik a Visszatért Lenkey huszár kalandjait meséli című rajz. Akantisz Viktor festő pedig elkészítette a Lenkey százada cimű festményt. A világosi fegyverletétel után az aradi várbörtönben fogva tartott magyar f őtisztek közt őrizték Lenkey János tábornokot is, akinek a fogságban elborult az elméje. A betegs é- ge miatt nem állították bíróság elé, de nem is engedték szabadon, őt ugyanis státusfogolynak tekintették. Őt is az aradi tizenhárom vértanúval ítélték halálra, de mint elmebetegnek a kivégzésétől eltekintettek. Lenkey bűnlajstromát nem csupán a szabadságharc alatti katonai tettei és pályafutása terhelték, hanem az, hogy a hazaszökését a huszárjaival soha nem tu d- ták megbocsátani, de annak is tudatában voltak a császári hatóságok, hogy a század bünte t- lenül hagyott szökése más alakulatok katonái, meg egy egész ország el őtt a hazaszeretet fényes példaképévé vált. Miközben a hazaszeretet lett Lenkey János tábornok veszte is, többi sorstáráshoz hasonlóan, éppen a tettekben megnyilvánuló hazaszeretet jelképeivé váltak ő is és a katonái is Petőfi Sándor: Lenkey százada címmel írt versének közismert kezdő sorai által: „Koszorút kötöttem / Cserfa-levelekbül / Harmat csillog rajta / Öröm könnyeimbül... / Kinek adnám én azt / Kinek adnám másnak / Mint vitéz Lenkey / Huszá r- századának!” 68 VIII. évfolyam 1848-as különszám - 1998
