Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)

1998 / Különszám - Csiffáry Gergely: Kossuth Lajos egy Egerben őrzött levele margójára

Madár énekel, vagy a szívem?

Hervad az ákác, rozsdállik a levél, szalki szőlőben.

Csurog a tömör, csöndes zene völgyben maradozott fák zöld rügyeire.

Bégető nyájra, poros estét békéltető éjszakára.

Poros a falu, por a kincse, darázsdongással teli a petrence.

Csurgó tej, nyerítő ló, izzadtan dől füágyára a kéverakó.

Petőfi itt járt,

lépteivel szentelte a követ, ahol ült, a sima széket, a hazatérő ökröket.

Ósdi kaláris, régi és új idő. gólyák tocsogóban, boglyás temető.

Szent hang, kolomp és harang.

Nyerítés, bőgés, kenetlen szekér nyikorog Petőfi időben.

Metsző szélben,

fecskecsivitelésben

hallom

pihegő sóhajod, fejemre ejted lágyan a karod.

Messzeségben tűz parázslik, kemencepadkán lurkó ásít.

Kardos István segédtanító,

60

vércsevijjogásra ébred az alvó.

Oszlopos tornác, zsombék, halom,

Petőfi itt volt király minden alkonyaton.

Égő pirossal bélelt

pitykés dolmánya.

Bíbor bársony rojtos topánka, pörge kalapja.

Kong, bong a szalki istenháza harangja.

Barna rozskenyér, otthon az otthon, anyánk mosolyában a fekete is fehér.

Sárgult a lomb, „hervasztó ősz”, vádlód, halk, esti szél.

Mélán közelít a gyalogjuhász.

Se babája, se tanyája,

magánya a boldogsága. Vérzik a lomb, vérzik az égbolt. Szalkszentmárton, Erdély szent püspöke, Márton Áron!

Kántor Zsófiáknál sikolt a zongora, - csöndpáma, lágy dunyha Petőfi harangja.

Bimm, bamm, kong a hangja.

Áhítatra hív.

Pünkösdre,

Karácsonyra.

Jegenyék, akácok néma testőrsége vigyáz az éj sűrű árnyaira, szikrázó fényeire.

VIII. évfolyam 1848-as különszám - 1998