Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / Különszám - Gebei Sándor: 1848 márciusának eseményei a megyei közgyűlés jegyzőkönyve alapján
V. Ferdinánd magyar király március 28-i leiratában, amelyet 29-én olvastak fel az országgyűlési ülésen, csak a közös teherviselésiül szóló törvényjavaslatot szentesítette, az úrbéri viszonyok megszüntetéséről szóló törvénycikket további tárgyalásra visszaküldte. Idézem: azonban az úrbéri szolgálatok azonnali megszüntetésével éppen azon osztály, mely ritka nagylelkűséggel oly tetemes áldozatokat hoz, erejéből rögtön kivetkeznék s ez által egy részben a mezei gazdálkodás csökkentésével s a kereskedés, ipar és nemzeti gazdászat kárával, sőt éhínség előidézhetésével is, az egész hon súlyos veszélybe ejtetnék, az országos karok és rendek azon káros következések eltávolítására vezető eszközökről gondoskodván, e tekintetből az érintett törvényjavaslatot bővebb tanácskozásba vegyék. ” Úgy látszott, hogy „fenn” , országos szinten, a törvényekkel szabályozott jobbágyfelszabadítás elakadt, de „lenn”, azaz vidéken, a megyékben a már tudatosult jobbágyfelszabadítás megkezdődött szinte azonnal, helyi értelmezésben és spontán módon. Talán e vonatkozásban is vezérmegyének számított a Nyáry Pál törvényhatósági elnök által dirigált Pest megye. Április elejére Heves vármegyében is - a közgyűlési jegyzőkönyv tanúsága szerint - tarthatatlanná vált a földesúr-jobbágy viszony. Jellemzésére egy rövid részlet. „ mivel az egész megyében a volt jobbágyok és földes urak között az eddig fenn állott törvényes viszonyok bomladozni, az engedelmesség engedetlenséggé, a tisztelet gúnnyá, az úri jog gyűlölet és lázzadás tűz fokává alakulni kezdettek, azért, mert némely helyeken magok a volt földes urak, másutt pedig a tisztviselő a... Megye kis gyűlési végzéséhez és elnöki rendelet(é)hez izgató magyarázatot kapcsoltak: a kitörő vésznek megelőzőleg elhárítása kedvéért halaszthatatlannak láttam a választmányt arra bírni, - jelentette ki Blaskovics közgyűlési elnök - hogy az úrbéri viszonyoknak az egész Megyében egyszerre és mielőbb megszüntetését határozatilag mondja ki s abbeli határozatát föganatosíttsa, mielőtt e részben hozott s a királyi felség által is elvileg helyben hagyott, de a volt földes uraknak nyújtandó kárpótlás érdekében újjabb tanácskozás alá vétetni rendelt,... A hirdetés már megye szerte folyamatban van. Ez a szolgabíró uraknak eddig hozzám érkezett jelentéseik szerint mindenütt megnyugvást szült és a felett a nép hála örömét nyilvánítja. Csupán Tisza-Földváron borítja a kétkedés szomorú fátyola 111 telkes és 112 gyalog jobbágynak... sziveinek örömét. " A tiszaföldváriak elégedetlenségének az volt az oka, hogy 1846-ban 38.185 ezüst forinttal megváltották magukat és ebből már 34.000 forintot ki is fizettek 1848 tavaszára. Szorgalmukért és önkéntes vállalkozásukért „a haza méltányos elismeréséi’ érdemelnék, de a márciusi változások miatt büntetve lesznek - állították a panaszosok. Ugyanis az önkéntes örökváltsági szerződések a kihirdetett törvények alapján a csupán magánjellegű szerződésnek minősülnek, tehát az anyagi áldozat hiábavalónak bizonyult. Figyelemre méltó, ahogyan érvelnek a kárvallottak: „midőn a szorgalmatlanok s magukat eddig megváltani nem akaró lakos társaik helyett a Status (t.i. az állam) fog váltsági díjak tekintetében a volt földes uraknak kárpótlást nyújtani”, addig a szorgalmasok és a megváltást kezdeményezők szerződését az állam nem ismeri el hitelesnek és jogerősnek, következésképpen az állam nem téríti meg nekik az általuk kifizetett kárpótlási összeget. A földváriak sérelmét és elszenvedett méltánytalanságukat a k&- gyűlés korrigálni igyekezett azzal, hogy panaszuk részletes kivizsgálására bizottságot küldött ki, továbbá azzal, hogy közvetlenül a miniszterelnöktől kérték a probléma megoldását. Sokkal fenyegetőbb szituáció alakult ki Gyöngyös-Tarjánban, ahol „megsértetett a vagyonbiztosság”. A volt jobbágyok elérkezettnek látták az időt ara, hogy az 1847 őszi birtok „elkülönözési perben” hátrányukra született bírói döntést önkényesen megváltoztassanak. Sőt, nemcsak a régi földjeiket foglalták vissza, hanem „a földes uraságokét is elfoglalni kezdették”, 38 VIII. évfolyam 1848-as különszám - 1998
