Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / Különszám - Gebei Sándor: 1848 márciusának eseményei a megyei közgyűlés jegyzőkönyve alapján
szólította fel. A „csend és népkedély bujtogatói ellen” minden tekintélyükkel és minden törvényes eszközükkel lépjenek fel, - hangzik a figyelmeztetés - nehogy az országgyűlés és az alakuló kormány munkáját „idő előtti követelések által akadályoztassanak”. „Az idő előtti követelések” tulajdonképpen az úrbéri viszonyok, a papi tized megszüntetésére, a közös terhek közös viselésére vonatkozó, az uralkodóhoz már beterjesztett, de még nem szentesített törvényjavaslatokat foglalták magukban. Batthyányi miniszterelnök március 23-i dátumozású 2. számú körlevelét Blaskovics Gyula másodalispánnak 25-én kézbesítették. A délután 4 órára összehívott „kisgyűlés” tagjai ebből a körlevélből értesülhettek az újabb országos hírekről, elsősorban a mindenkit közvetlenül érintő közteherviselés, a papi tized és az úrbéri viszonyok eltörléséről szóló „törvény javallatok” sorsáról, amelyek ez idő szerint már mind a két táblán keresztülmentek és azokat a kormány is elfogadta. Batthyányi ezúttal elrendelte a címzetteknek, hogy minél gyorsabban és minél szélesebb körben terjesszék a körlevél tartalmát, kezdve a közgyűlés azonnali összehívásával, folytatva a megye településeire indítandó „számos és állandó küldöttségek” megszervezésével. Ugyanis a valóságos hír és információ „a köz hitbe és bizodalomba” való kerülése, például az országgyűlési Karok és Rendek nyilatkozatainak, végzéseinek „kinyomatása” és az adózó nép közötti „kiosztása”, tehát az adózó nép felvilágosítása, elejét veszi az „imitt amott mutatkozó (t.i. a földesúri szolgáltatások) megtagadásoknak”, vagy a „rend ellenes mozgalmak” terjedésének. Nemcsak szokatlan lépés, de törvénytelen lépés volt ez, a miniszterelnök részéről. Hiszen Batthyányi Lajos a még nem szentesített törvényeket, vagyis de iure csak törvényjavaslatokat tárt a nyilvánosság elé. A törvényjavaslatok kvázi törvényekként való közhírré tételével a miniszterelnök a nyilvánosság felé fordult, amivel kényszerhelyzet elé állította a törvényhozás szereplőit, adott esetben a királyt. A jobbágyságot leginkább foglalkoztató „még nem törvények” propagálása egyidejűleg gyengítette is, de erősítette az adózó nép elégedetlenségét. A törvényalkotási folyamat fázisainak magyarázgatása a nem nemesek türelmetlenségét csak ideig-óráig csillapította, a földesúri szolgáltatásoktól és a papi tizedtől való azonnali megszabadulás, a személyi függésből való azonnali kiszakadás vágya - mint kézzel fogható cél - feltartóztathatatlanul bomlasztotta a régi törvényes kereteket. Nem árt felidézni, hogy a régi törvényes keretek kiépülésének az alapját Mária Terézia fektette le 1767. évi úrbéri rendeletével, viszont az új rendszer bevezetése és bejáratása még hosszú időt vett igénybe. Heves és Külső-Szolnok vármegye királyi biztosa, Brunszvik Antal udvari tanácsos, aki az úrbéri rendelet gyakorlati kivitelezésére kapott felhatalmazást, csak 1770. április 1-ével kezdte meg megyei működését. A vármegye és a királyi biztos egyeztető tárgyalásain - érthető módon - a kulcskérdés a jobbágytelek nagyságának meghatározása volt. Az érdekellentéteket félreérthetetlenül tükrözik a felek javaslatai. Vármegyei javaslat (1770. V. 30.) Brunszvik javaslata Uralkodói döntés I.o. 14 hold szántó 4 kaszás rét 20 hold 6 kaszás rét 26 hold 8 kaszás rét II.o. 16 6 22 8 28 10 III.o. 18 8 24 10 30 12 IV.o. 20 8 26 10 32 12 36 VIII. évfolyam 1848-as különszám - 1998
