Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)

1998 / 1. szám - KÉPZŐMŰVÉZET - Losonci Miklós: Pesti tárlatok

társít, hogy a világosság uralma éppen a kontraszt révén még jobban érvényesüljön. Mestermű Orosz János nagy táblája: valóban a boldogság és tisztulás paradicsomi állapotát képes jeleníteni, fölkelteni bennünk a reményt, hogy számunkra is elérhetővé válik. Vojnich Erzsébet fehér térsége, Matzon Ákos és Konok Tamás konstruktív fegyelme, Kovács László elmélyült hármas táblája a "Tízparancsolat"-ról a tárlat árnyalatait, igazodási pontjait jelzi. Ők azok, akik a magas átlagszínvonalból is kiemelkednek.

Az Angelika Kávéházban más természetű értékrend fogadja a vendégeket 1998 január végéig. Károly Éva lírai vallomása álomról, i fjúságról, boldogságról, s mindez a kék színcsaláddal ékesítve, fegyelmezve. Kiállítótársa Kelemen Kristóf, szobrászatunk kiemelkedő portrémüvésze, aki éremben, szoborban értelmezi a belső magatartást is az anatómia mezsgyéjén. Ezen erények éltetik Szentgyörgyi Albert, Bilicsi Tivadar arcmását, saját önarcképét is. Művészete a római portrészobrászat értékrendjében fogant: alaposság és a mintázás valósághűségre törekvő becsületessége jellemzi.

Tanulságos összegzést láthattunk az Olasz Intézet nagytermében "Itália magyar ecsettel az elmúlt húsz évben" címmel. Goethe, Mendelssohn, Csajkovszkij álmodta költészetté és zenévé Itáliát; Barabás Miklós, Csontváry festményein, Babits, Ady, Kosztolányi verseiben folytatódott magyar karakterrel és ámulattal az élmény, hiszen a költő nyárdélutáni holdra révedt Rómában, a festő Taorminát ötvözte az Etnával felejthetetlen látomásában. Egry az "Isola Bella" zsákmányát hozta haza üzenetként és kincsként és a római iskola képzőművészetünk XX. századi eredményeink egyik szárba szökkent forrása; s gazdag, e kiállítás tanúsága szerint, az elmúlt évtizedek képi termése is. Több mint ötven festő színes vallomását üdvözölhetjük a választékos anyagban, hiszen ki-ki saját vágyaival, képességeivel egyetemben tárta föl a mai és az örök Itália kincseit. Látványleírások, elemzések, összegzések, színes erővonalak, motívum keltette elvonatkoztatások, lírai és konstruktív megközelítések váltják egymást. Meglepetést keltett Breznay József a szerkesztés összpontosításával, Bér Rudolf a fogalmazás nagyvonalúságával, Somos Miklós a színárnyalatok finomságával. Kitűnt, hogy jelenünk magyar képzőművészete a teljes horizont érzékeny figyelője, gyűjtője; festőink forrásfeldolgozása számba veszi a hazai táj és sors rögzítése, értelmezése mellett a nagyvilág, történetesen Itália sugallatait is.

48

VIII. évfolyam 1. szám - 1998. február