Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)

1998 / Különszám - Teleki Sándor: Első találkozásom Bem apóval

- Uraim! az idő drága, ne vesztegessük; csengettek a kórusra, kanonok urak, imádkozzunk; itt a biblia!

Leültünk ferblizni.

Javában folyt a kártya; - A.A. kijött a tábornoktól, egy csomag irat volt a hóna alatt, kezében a Mózes kalamárisa, leült a lomkamra-íróasztalhoz, s szomorúan rágta a tollát.

Darvay odakiáltott hozzá:- Gróf úr! ne csináljon kérem rendetlenséget íróasztalomon; - a rend és tisztaság egyedüli bolondom; - hozzátok be a mosogatót a konyháról, hadd lássa a gróf úr, hogy úrnál van, aki szereti a rendet, de gondol tisztelt vendége kényelmére is.

A. nem felelt, csak rágta nagy szomorúan a tollát - kegyetlen vajúdások közt volt, a szülés fájdalmai kínozták agyát. Én sohasem szerettem a kártyát, nem volt szenvedélyem, felebarátom pénzére nem sóvárogtam, felkeltem a kártyaasztaltól, s A.-hoz mentem.- Mi baj, cimborám? - kérdem tőle.- Meg vagyok lőve!... der alte Herr olyan dolgokat adott zum koncipiren, melyeket én nem tudom.- Hadd lássam! - s olvasni kezdé jegyzeteit: Nagybánya városának rendelet a sereg élelmezésére, - Szatmár megyének detto, - Biharnak önkénytes csapatok állításáért - Ugocsának - Máramarosnak - Sziget városának stb., stb.,

Én azon időben sokat foglalkoztam megyei dolgokkal, s hímeves főjegyzőnk, Hosszú László vezetése alatt meglehetősen be voltam gyakorolva az ilyenekbe! - megszántam emberemet, s kártyázni küldém - magam pedig íráshoz fogtam, s midőn elvégzőm, kérdem tőle:- Nyertél-e vagy vesztettél?- Vesztettem.- Jól van, vidd be az iratokat az öregúrhoz.

Kevés idő múlva a segédtiszt jön vissza, s mondja nekem:- Menj be az öreghez, - nem tudom az írásodat elolvasni, eine verfluchte Schrift!18- Majd el tudom tán én! - te ülj le kártyázni, de okvetlenül veszits.

Bementem a tábornokhoz.

Ez volt életem döntő perce, sorsom e pillanatban határozódott el - ez logikai egymásutánja tizennyolc évi száműzetésemnek; itt kezdtem kiérdemleni a kötelet - e helyen avattattam fel a szabadságharcok katonájává: - áldalak tégedet, szent forradalom!

Az öregúr felkelt székéről, előmbe jött, s kezét nyújtá.- Kormánybiztos úr írta a rendeleteket?- Igenis, tábornok úr!- Kérem, szíveskedjék felolvasni.

Elolvasám, úgy, ahogy tőlem telt franciául.- Nem volna-e kedve nálam és velem maradni?- kérdé hirtelen.- Én mindenesetre a tábornok úrral maradok.- Meddig?- Míg hatásköröm kerületében működik.- Nem úgy értem! - Nézze Ön, mi forradalmi időket élünk, szerencsételen viszonyok és körülmények közt. Erdély, Magyarországnak kulcsa, el van veszve, csak az osztrák tábornokok ostobaságának köszönhetjük, hogy nincsenek Nagyváradról a debreceni úton.

Új Hevesi Napló

23