Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
- A fiatalítás az egyik legfontosabb törekvésem. Amikor idejöttem, egy erős középgenerációt találtam, többségükre most is számíthatok.- Neveket is említhetünk az úgynevezett derékhadból: Balogh András, Blaskó Balázs, Dimanopulu Afrodité, Fekete Györgyi, Kelemen Csaba, Pálfi Zoltán, Saárossy Kinga, Sata Árpád, Tunyogi Péter, Várhelyi Dénes, Venczel Valentin, Vókó János. Még ebbe a sorba tartoznak az olyan sokoldalú, egy generációval idősebb művészek, mint Bessenyei Zsófia, Réti Árpád, Váli Zita s még folytathatnánk...- Az idősebbek hamar megfáradtak, többen nyugdíjba mentek, de jónéhányan közülük visszajárnak, számíthatunk Bakody Józsefre, Bókái Máriára, Győrváry Jánosra, M. Horváth Józsefre, szívesen vállal szerepet Olgyai Magda, Ribár Éva, Vízi György. Ugyanakkor nagy szükség mutatkozott, hogy a régi, szeretett művészek mellett új arcokat is láthasson az egri közönség. így szerződött hozzánk tavalyelőtt Nagy András, Szilágyi Olga, tavaly Balogh Csilla, Holl Zsuzsa, Lamanda László, s az idén is nyolc művésszel gazdagodott a társulat. Nálunk játszik ettől az évadtól Bertók Lajos, Bregyán Péter, Fráter Kata, a főiskolás Kalmár Zsuzsa, Pille Tamás, Ráduly Katalin. Az a tapasztalatom, hogy az évek során tíz ide szerződött művészből legalább kettő egrivé válik. S szerintem ez a minőségi válogatás azért is fontos, mert egy nem fővárosi társulatnak is erősnek kell lenni (Szándékosan nem mondtam vidékit, mert Eger, a közönség kulturáltsága miatt is polgárinak számít, s kerülni szeretném a szó pejoratív árnyalatát is).- Az elmúlt évad - az előzőekből adódóan is - a művészi megerősödés ideje volt, hiszen műsorra tűzték a Madách -évfordulóra Az ember tragédiáját, amelynek igen izgalmas adaptációját láthattuk egy édeni és egy földi emberpárral. Valamint született egy olyan árnyalt, igényes Molnár Ferenc-előadás, mint a Liliom. Mi lesz a folytatás?- Mindezeknek voltak előzményei. Egy színház, egy olyan színház, mint a mienk, araszolva haladhat az igényesség felé. Ahhoz, hogy ezek a szakmai sikerek létrejöjjenek, kellett egy Caliguló, egy Ármány és szerelem, vagy a Szegvári rendezte Szerelem, vagy a Néma levente előadás, amit tavaly Bács Ferenc színművész jegyzett vendégrendezőként.- S most következik Shakespeare? Miért épp a Rómeó és Júlia?- Valóban gőzerővel próbálunk Kalmár Zsuzsa fh. és Nagy András főszereplésével. Szerintem minden színháznak megkerülhetetlen feladata, hogy hozzáférhetővé tegyen a közönség számára olyan alapműveket, mint ez a darab, amely szerintem legszebb példája a halhatatlan szerelemnek. Amikor megfogyatkozott körülöttünk a szeretet, amikor a szerelem kohéziója hamar kihűlőben van a házasságokban, a fiatalok számára rendkívül fontos, hogy példázatot láthassanak a semmilyen gátat nem ismerő ragaszkodásról, hogy igazi alapélmény legyen számukra ilyen formában is az őszinte, tiszta szerelem. Az idei műsorterv is hasonlóan igényes. Terveznek egy Fösvény bemutatót, vagy Ibsen Vadkacsáját a stúdiószínpadon, a fiataloknak ígérik a Godspell-t, a még kisebbeknek a Hókirálynőt, s az operettkedvelőknek a Sybillt. Pedig ez az év akár lazább is lehetne, hiszen kezdődik a felújítás, az épület rekonstmkciója... Mi technikailag, de művészileg is már kétezerre koncentrálunk. A régi színházépület felújítására egymilliárd 300 ezer forint támogatást kaptunk a szakminisztériumtól. Minden reményünk megvan arra, hogy 2000 szeptemberében egy újjávarázsolt épületben (melyet Bodonyi Csaba miskolci építész és munkatársai terveztek meg kiválóan), egy repertoár színházzal ünnepeljünk. Addigra szeretnénk egy kötetben közzétenni az egri színház és színházkultúra történetét - egri színház anno és ma - (melyet e sorok írójajegyez), s terve76 VIII. évfolyam 6. szám - 1998 december
