Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)

1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára

nélkül a képből kitekintő, kibámuló arc: aki nem vár és nem remél segítséget, aki a lét engedelmes szereplője, megadó tanúja. Itt nyílnak meg e piktúra igazi mélységei, itt szembesülnek lényeg-megfogalmazásokkal, itt tágul már-már végtelenné a festői pillanat.

Ferenc Tamás minden képével monomániásan ugyanarról szól: interpretátori, szubjektív feltételezéseink szerint az áldozattá váló, az áldozattá vált emberről, valamifajta végső kilátástalanságról, a létezés zsákutcájáról. Képein nincsenek tárgyak, rekvizitumok, attribútumok, nincsenek környezeti jelzések, csak a szenvedélyes test-alakok és a szenvtelen arcok vannak: tétovaságaikkal és oly kifejező kifejezéstelenségeikkel, semlegességeikkel. A korszellem-megragadás lehetőségét a fiatal művész az ezerszer korszerűtlennek ítélt figuratív, megjelenítő, valóságigényü alakításban lelte meg, bizonyítva, hogy e nyelv, e nyelvezet korántsem vesztett erejéből és időszerűségéből - ostobaság: mintha a stílusoknak szavatossági idejük volna - ismét igazolva, hogy a forma nem perdöntő. Látomásos festői világának kimunkálásával, markáns, különös erővel megszólaló, és a befogadót szuggesztí- ven megszólító, hatása alá vonó művészetet teremtett, teremt. Ez az első, korántsem csekély művészeti eredményeket összegző tárlat biztos alap lehet egy fontos, az ezredforduló korszakának életérzéseit eruptív módon összegző festői életmű felépítéséhez.

Ferenc Tamás: Semmit se félni (III.) (70 x 100 cm, szén, pasztell)

Új Hevesi Napló

73