Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
Denn Oszkár ^%aacia-MOCfy<zi fi&fávuti finom Október végén egy érdekes kongresszust rendeztek a Francia Intézetben: Milyen szerepet töltenek be a folyóiratok az értelmiségi gondolkodásban Franciaországban és Magyarországon. A téma viszonylag sok érdeklődőt vonzott, a hivatalosan meghívottakon kívül is. Az intézet előadóterme csaknem teljesen megtelt, szintúgy a hosszú elnöki-előadói asztal, mely mellett szorongva ültek a vitavezető és az előadók. A fórum első perceiben még nem tűnt fel a nem „brancsbeli” hallgatónak, hogy csaknem mindenki ismeri a másikat a magyarok közül, de talán ez a megállapítás a francia résztvevőkre is többé-kevésbé igaz lehetett. A nyitó előadások után a „Közös pontok, hagyományok” témakörben már többen feszengtek a székeken, mert elhangzott a magyar folyóiratok közelmúltbeli történetét ismertető előadásban ( Radnóti Sándor, ELTE) „címkézés” is, például a Hitel c. folyóirat nacionalista jellegéről, az egyetlen ellenzéki folyóiratról, a szamizdat Beszélő-ről. Ugyanakkor a kívülálló számára is nagyon fontos megállapítások hangzottak el a magyar és a francia (Olivier Corpet, IMEC) folyóiratok jelenéről és jövőjéről. Hazánkban 1988-ban már 130 folyóirat jelent meg, általában nem önfenntartásban, szponzorok, alapítványok és intézmények támogatásával. Közben az utolsó évtizedben a kultúra alapvető hordozójának tekinthető a folyóirat-kultúra. Nem mindig remekműveket publikálnak, de igényességükben nem hasonlíthatók a tömegkultúra-közvetítő intézményekhez. A francia előadó a folyóiratok rendkívüli jelentőségét méltatta korunk kulturális életében. Szerinte a folyóiratok: v nem könyvek, de nem is újságok, ¥ ritka értékek, amelyek nem igazán tartoznak a médiához, ¥ nem gazdasági szükségszerűségből jönnek létre, hanem belső indíttatásokból, ¥ összeesküvések a haladás érdekében, V rendkívüli intellektuális erő, még nehéz gazdasági környezetben is, v a kulturális élet kollektív elképzelései. A tényleg tetszetős méltatás után sorban megszólaltak a magyar és francia folyóiratok (a meghívottak) főszerkesztői, szerkesztői. A rutinos és egymást valószínűleg nagyon jól ismerő szakemberek, bemutatkozásuk és helyzetértékelésük során, jó magyar szokás szerint nem hagyhatták ki egymás felé, kisebb-nagyobb szurka-piszkájukat, ironikus megjegyzéseiket. Mindent összevetve, azért egy nagyon tartalmas kép alakult ki a magyar folyóirat-kiadás helyzetéről és jelentőségéről a Kortárs, a 2000, a Nappali Ház, az Alföld, a Jelenkor, a Le Noveau Recueil, az Esprit, az Ént' revues és a Magyar Lettre Internationale képviselőinek elemzéseiből. Néhány érdekesebb megállapítás, játékos ellenpontmeghatározás a kinyilatkoztatás-özönből: ¥ A folyóirat a kultúra primer létezési közege, melynek a hatalom, a pénz, a hímév vágy-közegében kell valahogyan működnie. ¥ Amit a média ad a kultúrából, az a szellemi állóbüfé, amit a folyóiratok adnak, az a különleges étterem. ¥ A gépesített információáradat gátlástalan nyomulása előrevetíti a folyóiratok ellehetetlenülését, elhalását. Új Hevesi Napló 57
