Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
„... visszaküldjük őt kedvességedhez, hogy a Molesme-i monostor élére apátnak visszaállíthasd. Úgy azonban, hogy ha ezután azt az apátságot szokott könnyelműséggel (solita levitate) elhagyná...” Nagyon szigorú Szent Róberttel az Exordium Magnum szerzője. Szerinte Szent Róbert nem szerette a citeaux-i remeteség szegénységét, sőt lanyhasággal vádolja. A szöveg annyira szigorú, hogy Szent Róbert 1220-ban történt kanonizációja után - a kanonizációt a ciszterciek is támogatták - mint már mondottuk, az elítélő fejezeteket törölték a kéziratokból. A XV. században, amikor nagy érdeklődés volt a mű iránt, csak a ,javitott” (rövidített) szöveget másolták, és csak azt nyomtatták ki, amíg 1908-ban elő nem bukkant, mint már említettük, egy teljes kézirat. Iliiben áll a citeaux-i alapítás lényege? A kérdésről egy hosszabb értekezést kellene írni. Egy pontot azért ki kell emelni: A munka hangsúlyozását a monostor napirendjében. Szentbenedeki programként szokták az „óra et labora” jelmondatot idézni. Igaz ugyan, hogy ilyen formában nem található a Regulában, sőt hozzá kell tennünk, hogy az ilyen szó szerinti megfogalmazás csak a beuroni bencés apátság alapítójától, Maurus Wolterstől 1880-ból származik, de a munka hangsúlyozása megvan már a VI. században. Szent Benedek Regulája 48-ik fejezetében beszél a mindennapi kézi munkáról. Fejtegetéseinek az alapelve, hogy „a tétlenség a lélek ellensége”. Később a következőket írja: „Ha pedig a helyi viszonyok vagy szegénységük azt kívánná, hogy maguk gyűjtsék be a termést, ne szomorkodjanak, mert akkor valódi szerzetesek, ha saját kezük munkájából élnek, mint atyáink és az apostolok is. De mindez mérséklettel történjék a kislelkűek miatt.” Szent Benedek biztosan gondolt Szent Pál szavára, hogy „aki nem akar dolgozni, ne is egyék” (2 Tessz 3,11), de valószínűleg elfogadta kora szokását és elgondolását, hogy a földművelés igazában nem a monarchusok dolga. Tanulságos megnézni, hogy mit is mond a földművelésről a Regula Magistri, az a szabályzat, amelyet ma már a regulamagyarázók egyöntetű véleménye szerint Szent Benedek ismert, amiből bizonyos elemeket át is vett, és amelynek hosszú fejtegetéseiből jobban meg lehet ismemi a VI. századbéli olaszországi szerzetesi szokásokat, mint a sokszor nagyon rövid Regulából. A Regula Magistri (86. fejezet) úgy véli, hogy a monostor földjeit bérbe kell adni, hogy a monarchusnak ne legyen ilyesmivel gondja. Hosszan fejt ki két argumentumot: az egyik, hogy földművelés annak való, aki nem tud lelkiekkel foglalkozni, a másik, hogy nem lehet böjtölve a földet művelni, a szerzetesnek pedig az a dolga, hogy böjtöljön. Nagyon messze vagyunk még a munka mai értékelésétől, a munka „teológiájától”. A monostori élet légköre e téren hasonlít a római nemesek életéhez, a „secessus in villam”- ból „recessus in monasterum” lesz. És ahogy a nemeseknek szolgáik voltak, így a monostoroknak is... A helyzet sokban változik a monarchusok munkájára vonatkozóan, amikor pl. Szent Bonifácnál a monostoroknak missziós tevékenysége van, vagy amikor Nagy Károly 789-ben az admonitio generalis-bm elrendelte, hogy minden monostorban legyen iskola. Új Hevesi Napló 39
