Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)

1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára

Ó múltba vesző éji tüzek.

Táncot lejtő lenge szüzek.

Hüs erdő sóhaja lángokban remeg, parázsló fenyőkről száll rám e meleg.

A távolé minden, a múlté mi szép volt. rohan az idő s eltűnt mi szép volt.

Hamu fedi tetteit régi embereknek s nem örül már senki a pázsitos bereknek.

Csendes lett az erdő, alszik tán a völgy, forrás mellett, sziklán ül egy tündérhölgy. Szendereg már ő is, hisz régen elfáradt, elmúltak a napok midőn szíve megáradt.

Eltűnik hát lassan, a múlté lesz már teste. Csak porrá lett régiek sejtik, lelke rest-e.

De én nem tudhatom mit rejt lénye mélye... néma maradt előttem múltbéli kedélye.

Bújj eljövő! Bújj el! Ne gyere, csak később! A régi szép múltnak halála még vésőbb!

Nem remélek semmit, hogy közelebbre lép-e a fellobogó éji tüzek múltbavesző képe.

S?2 idegen

Lámpaoszlop mellett ülve, őszi széltől úgy meghűlve, felpillantott mosoly szeme lobogva fel tüzes heve.

De léptem nem állt akkor ott meg, félve, fájva sikolt a heg, mi robbant üvöltve akkor, akár előtte sokszor.

S elmúlva már,

talán még vár...

de nem lesz ez a régi soha,

ahogy síromon sincs régen moha.

dd/d/u/s/d faxet