Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
tudta, hogy nem feltétlenül szükséges ez az embertelen erőfeszítés a működtetéshez, ha az optimális beállítást megtalálja valaki. A bért a brigád által megtermelt havi összdarabszám után kapták, a személyi besorolás alapján felosztva az összdarabbér összegét. A „főnök” minden alkalommal morcosán váltotta az „ellenforradalmárt”. Ellenőrizte a gépet, megkérdezte, mennyit csinált. Hümmögött, morgott, de legalább nem szitkozódott, mert a mennyiség megvolt. Néhány nap múlva az új munkás, műszakja elején már beállította magának a gépet, könnyebb tekerésre és lazább húzásra. 30 darabbal többet csinált és jóval kisebb erőkifejtéssel. Váltáskor viszont nagy balhé lett, hiába mondta a többlettelj esitményt.- De Vince bácsi! Hát nem akar könnyebben dolgozni? - vitázott.- Te csak mindent állíts vissza! Engem ne tanítson egy ellenforradalmár! - dörögte. Az eredeti állapotba visszaállított gépen aztán erőlködött tovább több liternyi izzadságot elcsöpögtetve. Az ifjú azért a továbbiakban már csak jól beállított gépen dolgozott, de a műszak végén mindig „visszaállított”. Már 50 darabbal többet csinált, mint az erőlködő brigadéros. Pedig az nagyon igyekezett. Pártfeladatnak tekintette, hogy a legjobb teljesítménye neki legyen, és most jött ez a tejfelesszájú bitang, aki szemtelenül túlteljesíti. Eltelt a hónap. Nem küldték el, tehát elviseli őt a pártcsoport-vezető elvtárs, aki csak a fizetéskor dühöngött:- Ugyanannyit kaptam, mint a múlt hónapban, pedig többet csináltunk! - replikázott. A kacsázó járású üzemvezető csak vigyorgott:- Még többet kell dolgozni, Rezoviczki elvtárs! Még jobb brigádmunka szükségeltetik! Ekkor kérdezte meg az ifjú mémökjelölt a sötét tekintetű brigádvezetőt, hogy miként adják le a raktárba a legyártott csöveket. Az üresfejű főnök nagyon hülyének tarthatta a kérdést, mert rögtön felelt:- Hát leadjuk Kálmán bácsinak, a raktárosnak.- Papír nélkül? - folytatta a kérdést az ifjú.- Míííí?- szűkült el a tekintete a sötét butaságnak. A fiatal máris szerzett az irodán egy átirótömböt indigóval és ráírta: átadott könyökcsövek, november.- Ebben majd igazolja a raktáros az átvett darabszánot - adta a bámuló főnök kezébe a tömböt. A következő elszámolásnál már megreklamálhatták Gerinces elvtárs hasraütéses bérezési módszerét, mivel a brigadéros az orra alá dugta a hiteles bizonylatokat az átvételekről. Lett balhé, de lett igazságos bér is. Az öreg aznap váltásra kicsit korábban érkezett. Látta, hogy az „ellenforradalmárja” éppen „visszaállítja” a gépet, neki. Tett-vett, majd megszólalt:- Ugyan, hagyd! Én is kipróbálom! Lehet, hogy tényleg könnyebb így, hiszen mindig többet tudsz csinálni, pedig hozzám képest igencsak nyeszlett vagy! Azután még szöszmötölt az elemózsiás táskájával. Elővett egy papírdobozt, levette a tetejét, s felé kínálta:- Az asszony csinált egy kis túrós rétest, neked is hoztam. A fiú megköszönte, vett belőle és némán falatozott. Leküzdve magában a pártemberi béklyókat, az öreg ismét megszólalt: 20 VIII. évfolyam 6. szám - 1998 december
