Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)

1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára

tovalökdösni, ezt hivják morajlásnak. Félálmomból arra riadok: gyorsan megflirödni a Földközi-tengerben, mert holnapra talán már nem lesz ott! A helyén.

Monte-Carlo: könnyű kis balkáni háború, észak-borsodi palóc népviseletben. Jósvafői öregjeink Ferrarik, Porschék között próbálnak átvágni a Forma-I. színhelyein, dublőrök nélkül. Az idegenvezető széttárt karral, bölcsen és hallgatagon áll az utcasarkon, mint Hamlet.

Sose hozz parfümöt Grasse-ból! Drága.

Antibes-ban egy Marienland, delfinbemutatóval, cápa-lakosztállyal, hajómúzeummal. A kardszámyúak most pihennek, de így is elkapunk egy show-t, a delfinek rap-zenére táncolnak, a farkuk éri csak a vizet. Eddig úgy hittem-tudtam: ezek az állatok még az emberszabású majmoknál is jelentősebb agytérfogattal rendelkeznek. Kiábrándító volt, hogy ők az igazi kapitalisták; minden műveletet csak halért tudnak végrehajtani.

Megfoghatatlanul sok árnyalatban csillámlik a tenger, ha valamivel, hát ezzel nem lehet betelni. Rohanunk a habokba, ez egy ősi ösztön kitörése lehet: az ember szimbiózisa a tengerrel. Freud a megmondhatója, miért túrjuk magunkat a partszegély homokjába.

Azúr: az elveszett paradicsom, az elveszített Éden, ahogyan Attenborough írja. A gyermekkor és a fiatalság elrontott, tönkretett, vagy mondjuk úgy, megszüntetett, nem létező paradicsoma iránti vágyakozás. De nem úgy, ahogyan az eisenstadti tányérmosó magyarok a rég nem látott Tisza-partra látogatnak.

Monte-Carlóban, a legendás kaszinó előtti park szökőkútjába nyomom az arcom. Ami körülöttem van, az a túlélhető, s mégis valóságos luxus. A tizennégykarátos autó Rejtő könyvében, s a díszletek - akárha Velencében lennénk, oly valószerűtlenek. Amik valóságosak: az eukaliptuszok, az ezüstös olajfák, az oleanderek.

Nem messze ide Drauignan, Kisfaludy Sándor itt évődött egy délfrank nővel. Mi meg Monacóban, a nagyhercegi palota főterén nézzük meg az őrségváltást. Egy német csoport elé fürakszunk, nem korrekt - mondja az egyik germán. Később különleges vagdalthússal kínáljuk őket, mosolyognak, konzervből nemigen esznek, inkább lasagnát egy kis mellékutcában, a Rómeó butik bejáratánál.

A fesztivál végülis sikeres volt, találkoztunk a cannes-i polgármesterrel is, aki azelőtt néhány napot magánzárkában töltött egy kisebb közlekedési kihágás miatt. Inkább ült, de nem fizetett. A magyarok takarékosak, a franciák zsugoriak.

Végül: éjszakai fürdőzést terveztem utolsó nap a hotel egyik medencéjében. A bejáratot mindenféle láncok védték, s zárták le a betolakodók elől. Caporalt szívó biztonsági őr szunyókált a napozóstandon, félámyékban.- A medence csak nappal használható - jelentette ki, s saját testével védte a lejárati korlátot agresszivitásommal szemben.- A szabadság hazájában ilyen nem lehet - jelentettem ki. - Ilyet még nem is láttam, mióta szaporodik fogamban az idegen anyag és szívemben a halál.- Nem tudom, nekem még jók a fogaim - jelentette ki szkeptikusan a smasszer.

Ott, ahol tépett lombokból, pineákból és cédrusokból virágzik föl a francia szellem.

6

VIII. évfolyam 6. szám - 1998 december