Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
Olvasom az egyik újságban, hogy a diákok és a pedagógusok tiltakoznak a hatnapos munkahét miatt. Egy másik helyen - tévesen - arról írnak, hogy Szájer lehallgatási botrányról beszélt, miközben nem ezt a kifejezést használta. A liberál-bolsevik sajtó gyűlöletszító kommandója dolgozik. Gyúrja az agyakat. Mondvacsinált témákkal foglalkoznak. Léggömböket eregetnek fel, aztán ők maguk durrantják ki a szamárságukat. Hiszen ki erőltetné a hatnapos tanítási hetet?! Senki. Pusztán alternatívaként említette az oktatási tárca képviselője, de hangsúlyozta, hogy nincs semmilyen kötelező jellege. Ebből lett aztán a légbőlkapott írás... Ezek után talán kevesen lepődtek meg, hogy a Parlamentben dr. Pokol Béla kezdeményezte a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosítását. Javasolta, hogy a 79. paragrafus helyébe a következő rendelkezés lépjen: „Ha valakiről napilap, folyóirat (időszaki lap), rádió, televízió, filmhíradó valótlan tényt közöl vagy híresztel, illetőleg való tényeket hamis színben tüntet fel - a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül - követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlemény mely tényállása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színekben, illetőleg melyek a való tények (helyreigazítás). Társadalmilag hátrányosnak tekintett vélemény és értékelés közlése esetén a személyesen érintett követelheti a vélemény vagy az értékelés cáfolására közlemény közzétételét (válaszadás).” Amint Pokol Béla képviselői, önálló indítványának indoklásában írja: a sajtó helyreigazítási igényt ma is a pártállami rendszer keretei között kialakult polgári jogi szabályok és a Legfelsőbb Bíróság ezt konkretizáló döntései rögzítik. Eszerint sajtó helyreigazítási igénynek és ennek nem teljesítése esetén perlésnek csak tényhamisítás esetén van helye, ám véleménynyilvánítás és értékelés kapcsán nem. Az ember legfeljebb becsületsértés címén perelheti be a vaskosabb minősítéseket tartalmazó cikkek szerzőit, de a sajtó-helyreigazítási igény magasabb szintjét, amely során az ember kifejtheti saját véleményét is, nem veheti igénybe. A pártállami időszakban, ahol nyilvános politikai véleményformálás nem folyhatott, és az államhatalom fölötti rendelkezés nem függött a közvélemény alakulásától, ez egy megfelelő szabály volt. Ám ennek fenntartása a versengő pártrendszer és a parlamentarizmus keretei között abszurd helyzethez vezet. Összehangolt sajtókampányokkal, nyelvpolitikai átértelmezésekkel olyan közvéleményt lehet előállítani, amely nagy mértékben befolyásolja a politikai erőviszonyokat. Fel kell tehát lépni a sajtójog eszközeivel is a közvéleményt befolyásoló egyoldalú és hamis vélemények sajtó útján való terjesztése ellen, és erre kínálkozik a sajtóhelyreigazítás intézményének kitágítása. Cikkemben a vidéki sajtóról beszéltem. Elemzésem a vidéki sajtóról szólt, mintegy jelezve, a manipulálásuk miatt szükség volt, hogy a parlament elé terjesszék a sajtóhelyreigazítás intézményének módosítását, hiszen a sajtó manipulál, torzít, és ha a helyzet úgy kívánja, füllent. Nos, tévedtem, amikor erre a megállapításra jutottam. Nemcsak a vidéki sajtó ilyen. Sajnos szinte a teljes magyar média is. Új Hevesi Napló 59
