Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
lírára. A kor zaklatottsága benne rejlik ezekben a versekben. Talán legjobb példája ennek Szabó Bogár Imre lírája, Györgyei Géza prózai munkássága.- Nyilván tartalmilag is tudatos válogatás előzte meg a kötet kiadását?- Az anyag műfajok és versformák tekintetében meglehetősen sokszínű: akad benne haiku, tanka, disztichonban írott költemény, képvers, négyszögvers, keresztvers. Külön érdekessége a könyvnek, hogy valamiképp a fény köré szerveződnek a művek, mint az ünnepek. Bár a valóságból merít, de az áthevített valóságból. Több a kötetben a szerelmes vers, mint általában a mai költészetben. Azt is mondhatnánk: több benne a transzcendens lobogás, mint amit a mai kor- és kórélmény indokolna. Példaként hozhatnám Káli Sándor líráját, Csorba Piroska verseit, de említhetnénk...- Hadd vágjak közbe négy Cseh Károly-verseimet idézve: Fényáldozat, Fent a fényben, Fényes éj, Fényes hullámzás, vagy a kitűnő fordító Tusnády László két „átültetését”, a Fehér fény, a Hétköznapi fény címűt. S mindezeken túl feltűnő, hogy az alkotóközösség írásaiban milyen természetességgel van jelen a keresztény gondolatkör, s a mai sorsvállalás. Laboda Kálmán Mini-Jézus-voltunk komor kérdéseiről ír, vagy példaként hozható Utry Attila képverse, a Hármasoltár. S a szerzők valóság és temészetközelisége is markánsan jelenik meg. Leginkább Pap János prózájában, de Dudás Sándor, Fecske Csaba költészetében is így van ez. De lépjünk tovább! Az alkotóközösség 1973 októberében alakult: Kelet néven. Miféle sorsvállalást tükröz ez a névválasztás?- Három válaszom is lehet erre. Az alakuláskor úgy gondoltuk, ez valaminek a keletkezése, kezdete lesz. A másik, a keletiség fölvállalása. A Kelet égtáj is, és valaminek a kezdete, s egy kultúrkör is. S legutolsósorban pedig mi, az egyesület alkotói az ország keleti részén élünk, dolgozunk: Miskolcon, Mezőkövesden, Sátoraljaújhelyen, Sárospatakon, Mezőkövesden, vagy mint a kötetben verseivel szereplő Anga Mária, Egerben. A közösséget három fős választott vezetőség irányítja (jelen esetben Utry Attila, Szabó Bogár Imre és jómagam), s van egy stabil alkotógárdánk, pártoló tagságunk, akik között sokak szervezésben, reklámban, a rendezvények lebonyolításában segítenek, s a tágabb kör, az úgynevezett „levelező tagozat” pedig az alkalmanként hozzánk csatlakozó szerzőkből áll. S ezen túl jó és termékeny kapcsolatot ápolunk más irodalmi műhelyekkel, a karcagi Barbaricummal, a soproni Várhellyel, a Hévízzel, a debreceni -vásárosnaményi Partiummal, a Hevesi Naplóval. Nagyon jó a kapcsolatunk a nyíregyházi Váci Mihály Kör alkotóival. Szerzőink többen bemutatkoztak már a fővárosban, s páran tagjai vagyunk az írószövetségnek. 1989-ben az alkotócsoportok országos találkozóján Budapesten nívódíjat kaptunk.- A Kelet szerzői igen aktivak, írásaik megjelennek a napisajtóban, folyóiratokban.- A „Keletes szerzők” az elmúlt időszakban is - kikerülve a baloldali lapokat - publikáltak a Hitelben, a Tiszatáj, a Forrás, az Új Forrás lapjain.- Mi jellemzi ezeket az alkotókat?- Valamiféle szellemi érettség. Elmondhatom, hogy valamennyien olyan alkotók, akiknek stílusuk kiforrott, szilárd ebben az ingatag, vak korban. Az antológia nagy részében látszólag konzervatív versformákat találhat az olvasó. A kötött forma szellemi védekezés is egy széthulló világban. Ez a magyarázata a látszólagos konzervativizmusnak. Talán nem népszerű, de emberileg az egyetlen lehetséges út a humanizmus effajta vállalása. A Hamvas Béla-i értelemben összetartó erő az a vállalt szellemiség, ami a kör alkotóit jellemzi. Vannak ugyan súrlódások közöttünk is, de ez mindig olyan, mint amikor kavicsokat csiszol össze a víz. Új Hevesi Napló 51
