Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
megpillantotta a kanyargó Szamost, melyre csak annyit mondott: „Megfagyott villám”. E nagyszerű pillanat időtlenné válik Petőfi mérhetetlen lelki, szellemi gazdagságában, de bármennyire utolérhetetlen ezen összegzés, nem fér el a versben. Ilyen hulladékok maradnak, ilyen forgácsok a formálás közben, melyek másoknak új forrást jelentenek az alkotáshoz. Petőfi gyűjt, teremt, sugároz, hullajt. Világirodalom Petőfi? A legnagyobb. KONTVSZEMIdE. Cfyééa Káli Sándor: Hazáig érő fák Káli Sándor Miskolcon élő költő a Kelet Irodalmi és Társművészeti Egyesület gondozásában megjelenő aszkétikusan karcsú verseskötete (fűszerezve néhány német nyelvű műfordítással) egy filozofikusan tömör, ugyanakkor változatos alkotói ouvre kivonata. A Hazáig érő fák ironikusan csöndes, „tavasz-fútású” költőt mutatnak, groteszk látású lírikust, aki összességében „lágyan” RADIKÁLIS, s emberien megértő. Mert ilyenek vagyunk (esendők, nevetségesek), s ilyen körülöttünk a természet is. De természet-ellenes ez? „Ich liebe mich...” Persze szeresd felebarátodat is, mint tenmagadat, ha lehet, s az egyetlen élet persze, az jól kiaraszolható; az őszülő humanisták tanácsára pedig éppenséggel ajánlatos odafigyelni. Hogy otthon legyünk valahol. Hogyan is: „Keresni kellene megint egy új hazát/ - hol atlétában és klottgatyában/ sportújsággal kézben egy új konyhában/ lelkünk lágyítaná a lábvizes lavór-/ hogy otthon lehessünk megint valahol!” Káli Sándor nem bővíti egyes borsodi költők kánonját, hangja, témaválasztása nem a „népieseit emlőkön” felnövő lírikus-csoport manirjait, ideje-múlt modorosságait utánozza, látásmódja kamaszosabb, tágabb világú, könnyedebb. A vénülő faun, az őszülő Epikurosz álcája jól áll szerzőnknek, s verseinek hirtelen hangulatváltásai (s olykor kidolgozatlanságai) direkt a változatosságot, az emberi-lírikusi szerepjáték variálhatóságát modellizálják. Három ciklusba rendeződött a harmincegynéhány vers, öt versfordítással tarkítva (köztük két Christine Busta és egy Enzensberger-magyarítással); s itt nem is annyira a rendező elv a lényeges, mint a témaválasztás sokszínűségén is áttetsző standard léthelyzet: egyfajta antik derű, magyaros mediterráneum. Káli elsősorban a játékos költők csoportjába tartozik, még ha mondanivalója időnként komorabb is a kelleténél. Rímvariációi töretlen harmóniára vallanak, magabiztosan és árnyaltan játszik „lantján”, tehát technikailag-mesterségbelileg is képes kezelni anyagát, egész egyszerűen „könnyedén faragja” a rigmust. 48 VIII. évfolyam 5. szám - 1998 október
