Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Misóczki Lajos: Versbe szőtt évek
ÉbCSAVt VjÁwílOZ Csak a drága jó anyámnak ne szóljatok rólam, Ne epessze fájó szívét a tengernyi sóhaj, Gondolatom, lelkem mindig haza-hazaszáll, Be-betekint az anyámnak rácsos ablakán. Még a kutyája is eszébe jut, és felrémlik előtte, amint őt keresi, várja: Boöri kutyám A mi öreg Bodri kutyánk Ki szokott a faluvégre járni. Meg-megáll a keresztútnál Valakire bánatosan várni. Három éve múlt már annak, Hogy gazdáját odáig kísérte, És azóta minden este Kimegy oda a falu végére. A volgai áttörés után a visszavonuló magyar seregek, egységek sorsa is megpecsételődött: A Volgától a Dcm-lcAmjAn'5 Volga mentén ragyog a nap, A pázsiton megremeg a hajnal. Ütközetet vív az ezred, A katonák sebesülnek, halnak. Valahol a Don-kanyarban húzódik egy Magyar lövészárok, Harci zajban rád gondolok, Egyre csak a leveledet várom. Vzenet A mi öreg Bodri kutyánk Még mindig a faluvégét járja. Jönnek, mennek az emberek, De gazdáját seholsem találja. Valahol a Don-kanyarban Piros vérét idegen föld issza, Eredj haza, Bodri kutyánk, A te gazdád nem jön többé vissza. Forgó János mintha csak megérezte volna a közelgő végzetet. 1944. január 11-én ő ezt a verset fogalmazta meg, és csak a csodán múlt, hogy nem lett belőle végső üzenet: Új Hevesi Napló 31
