Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
Őomló Qábor £zrei>évvmU ViozsAvmáj* Ezer évünk dúló vad harcain, véressé málltak az arcaink. Csatákat veszítve küzdöttünk kábán, testvéreink, apáink elhulltak a vártán! Török, tatár, osztrák, orosz, lelket nyomorítón csak ostorozott! Elnyelve sóhajt, tűrést s megértést, ezer év tüntet lelkünk legmélyén. Ezer évünk hozsannája múzsákért szól, Bartók Arany Petőfi mind igét szór! Szellemünknek Hunnia dicsőn adózott, csodájuknak a világ is harsogott! Fodros vizeink ősi szentélye, Kárpát-medence büszke szikár népe! Bölcsőként ringó vizeknek hullámai, mint testvéreink szenvedő álmai. Ezerévünk zenéje szóljon mint harsona, István, Attila, s Nagy Imre nevét harsogva! Köszönjük nékik emberlelkű éltüket, kövessük, s éljük drágán halt szívüket! A titok Mindig kimondani érző szívünk rejtett titkait, buta tett! Pedig a titkok kellenének. Mindenki éli a titkok makacsul tapasztott oltalmát. Pedig a titok kell! Az álságosán hamis titkok marása élesen hatol szívem érkoronáiba. Széles mosolyt mutat fonákul, hogy higgyem létszüksége kőbe vájt oltalom. A titok uszályától távol, énem makacsul tartja magát a nyitottsághoz! Új Hevesi Napló 27
