Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
Felesége aggódó kopogtatása vet véget „mulatozásának”. Már attól tart, hogy valami súlyos baja van a férjének, aki a bezárt ajtó mögött a már megvetett franciaágy végén, hatalmas kacagásban emlegeti Gézát. Fenemódon káromkodva, könnycsurgatóan nevetve. De szeretettel. * Egy másik alkalommal fegyvereire különösen, szinte kínosan ügyelő, de kissé rátarti vadásztársuk egy vadonatúj 7x64-es golyóspuskát vett. Az elsütő billentyű finom beállítására kérte meg Gézát. Másnap kora délutánra lett kész a fegyver. Júliusi hőség lévén a műhelyajtó sarkig nyitva, kinn kánikulai verő fény, benn kellemes félhomály. Természetesen Géza most sincs egyedül. Amikor a tulajdonos megérkezik, Géza kurtán üdvözli, és tovább társalog a vendégekkel. Majd csak úgy félvállról szól oda:- Ne haragudj, mi is volt a munka?- Hát tudod, az új 7x64-esemnek a ravaszát kellett beállítani - jön a válasz.- Ja! Igen, tudom már. Hogy a frász esne abba a puskába! - szisszen fel Géza, és folytatja. - Két teljes órát piszmogtam vele, de még mindig nem jó. - Majd helyéről felemelkedik, s szinte ugyanazzal a lendülettel kivágja a nyitott ajtón az agyból kiszerelt csövet. Pontosabban nem azt, hanem egy ugyanolyan, de már használhatatlanná lőtt régi darabot, ami évek óta rozsdásodik valamelyik műhelysarokban. No de ki tudja azt... A puska gazdája csak azt látja, hogy a mester nagy idegesen, úgy vágja ki a drága új csövet, mint egy lécdarabot. Csattanva pattan az a betonon, s vagy öt méter csúszás után nekivágódik a téglakerítésnek. Nem tud megszólalni a szerencsétlen. Csak néz, hol ki a napfényes udvarra, hol meg a Géza még mindig durcás fehér szakállas, kerek arcára. Másodpercek telnek el, amíg hang hagyja el a torkát.- Géza! Ezt nem hittem volna rólad! Hát mi lelt téged? Ezzel én még egyet sem lőttem, most meg mit tettél vele? Hogy fogok én ezzel most már vadászni? Hát miért bántottad az új puskámat? Inkább engem ütöttél volna - s csaknem elsírja magát. De Géza már nyújtja is át neki a hibátlan, kész eredetit.- Ez a tiéd, az csak egy régi vacak - mutat ki a járdára. Újabb döbbenet. Újabb két-három másodperc, amíg a valóságot fölfogja, amíg megérti a helyzetet, a sokkolt idegrendszerű szerencsétlen. A csaknem síró arc, hirtelen vált át nevetőssé. De még ott vannak a kemény vonások is, a könnycseppek most gördülnek le a szemek sarkaiból. A megkönnyebbült lélek boldog örömkönnyei. * A jó humorú, a vicceket szintén kedvelő vadásztárs régi álma vált valóra, amikor hozzájutott a Mossin-Nagant 7,62-es hadipuskához. Hosszú cső, pontos, messzire hord. Ám mielőtt vadászatra használnák, a biztosító szerkezetet az előírásoknak megfelelően át kell alakítani. Természetesen Géza az, aki ezt elvégzi. Á feladat egyszerű, közben ráér gondolkodni, ki is eszel új fent valamit. A már bevált trükköt alkalmazza, azaz előkészít egy ugyanolyan, de már fölösleges csövet, meg egy vasfiírészt. 22 VIII. évfolyam 5. szám - 1998 október
