Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)

1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára

Géza, a puskamüves száznegyven kiló. Gondosan nyírt hófehér körszakálla közül vidáman csillognak hamiskásan huncut, tiszta tekintetű szemei.

Szenvedélyes vadász már harminc éve. Sőt vadászmester. Nagy tudású, tapasztalt szakember, segítőkész, melegszívű, amolyan csupa jóság.

De nemcsak ezért szeretik őt olyan sokan.

Jól felszerelt, hangulatos kis műhelyében, amikor egyedül dolgozgat, rendszerint valami rafinált tréfa kiagyalásán töpreng. S nem eredménytelenül. A kitervelt csínyeinek lebonyolítását hosszú, alapos tervezés előzi meg. A legapróbb részletekig végiggondol mindent. Semmit nem bíz a véletlenre. Még a napszakoknak is jelentőségük van, nem még a közönségnek. Merthogy arról is gondoskodik.

Barátai, közeli ismerősei tudják mindezt, ezért is van az, hogy ritkán van egyedül, hiszen ha valaki ráér, szívesen tölti idejét a műhelyben.

Mert itt nem unatkozik. Sőt nem ritkán különösen izgalmas és mulatságos előadás tanúja is lehet.

Sükkaljai ösvényeken VI.

*

Társaságuk egyik közkedvelt tagja, Zoli igen szép Merkelt vásárolt kéz alól. A finom gravírozású, habos diógyökér agyazású, lapátcsövü 12-es régi álma volt Zolinak.

Hát imádta is. Simogatta, dédelgette, és nem is titkolta, hogy az első időkben ágya mellett tartotta, hogy elalvás előtt még rápillanthasson, és hogy az ébredéskor is azt láthassa legelőször. Amikor a gyönyörű mintázatú, selyemfényű agyat az arcához emelte, legszívesebben meg is csókolta volna. De lehet, hogy meg is tette.

Ám egy fél év elteltével műszaki vizsgáztatni kellett a puskát, amit természetesen Géza bonyolított.

Zoli türelmetlenül várta azt az időpontot, amikorra Géza visszarendelte a levizsgáztatott puskáért.

Azon az őszi koraestén, az enyhén megvilágított műhelyben még két másik vadász is jelen volt. Amolyan „véletlenül”.- Gézukám! Hát készen van-e az én gyönyörűségem? - érdeklődik boldogan Zoli belépve a mühelyajtón.- Azért szóltam, hogy gyere - válaszol Géza a legnagyobb nyugalommal és természetességgel, majd kissé bátortalanul még hozzáteszi. - Csak van egy kis gond.- Miféle? - kérdezi hetyke vidámsággal Zoli.- Képzeld már, Barátom! Ezek az ügyetlenek odafent, amikor a próbalövést végzik, a puskákat - tudod, hogy megy ez - beszorítják egy satuba. így szokták ezt mindig. Nincs is ezzel semmi baj, legalábbis eddig még nem volt soha. De képzeld, pont a te puskád, az a különlegesen elegáns agy, a szorítástól megrepedt - adja elő tragédiát sejtető hangon Géza.

Zoli arcán megrándulnak az izmok, szeme elfátyolosodik, szája kiszárad.

20

VIII. évfolyam 5. szám - 1998 október