Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
A 18. század irodalmában Faludi Ferencnek, Báró Amadé Lászlónak is méltán juttat helyet, tömör jelzőkkel érzékelteti Misztótfalusi Kis Miklós, Brodarics István, Mindszenti Gábor, Szalárdi János, Kemény János, Bethlen Miklós, Pray György, Katona István, Sajnovics János, Bél Mátyás munkásságának jelentőségét. 1772-től számítja az Új magyar irodalom kezdetét. Bessenyei, Barcsay, Ányos, Baróti Szabó Dávid, Rájnis, Révai Miklós, Virág Benedek, Dugonics András, Gvadányi, Pálóczi Horváth Ádám, Fazekas Mihály, Ráday Gedeon, Verseghy Ferenc, Szentjóbi László, Dayka Gábor, Kármán József tevékenységét, Kazinczy irodalmi organizátor- szerepét helyes arányt tartva mutatja be. Csokonainak - a csak Goethéhez mérhető - jelentőségét kevésbé érzékeli ugyan, de Kisfaludy Sándor költészetének és a Pestet irodalmi központtá tevő Kisfaludy Károlynak a történelmi jelentőségét kamatoztatja Berzsenyi, Katona, Kölcsey, és különösen pedig Vörösmarty művének elemzésében és értékelésében. Nagy érdeme, hogy biztos kézzel, értékfelmutató módszerrel választja ki az idézeteket, emeli ki az egyes művek memoriternek szánt részeit, sorait. Érezni lehet, hogy tisztelet és szeretet vezeti, szóljon bár a költőkről, írókról és müveikről. Ma már fehér hollónak számít „posztmodem” korunkban ez a szerény, de határozott értéktudattal bíró magyartanári attitűd, mert ma sokan azt a látszatot igyekeznek kelteni, mintha nem az lenne a fontos, amit Balassi, Kölcsey, Petőfi, Arany, Ady, stb. írtak, hanem amit ők, korunk teoretikus olvasói gondolnak róluk és műveikről. Máter Juhász Petőfi sirályívelésű költészetét, egyéniségét, 1848-49 magyar szabadságharcát kristálytiszta logikával, mélységes szeretettel értelmezi és értékeli. Érezhető, hogy számára az irodalmi-esztétikai értékek fontosak, de döntő jelentőségűek az erkölcsi értékek, a magyarság és kereszténység alapvető értékei. Nem mellőzi Tompa Mihály költészetét sem, alkalmat talál arra, hogy Gyulai Pálról is érdemlegesen szóljon. Nem hagyja említetlenül Thaly Kálmán, Endrődi Sándor, Szász Károly, Mindszenty Gedeon, Szabolcska Mihály, Arany László munkásságát sem. A Kemény Zsigmondról és Madáchról szóló fejezetek különösen értékesek, a gondolati mélység, felelősségtudat tárul fel bennük. Sík Sándor hűséges és méltó tanítványa máter Juhász Mária, szellemében, lelkületében is hűséges maradt mesteréhez. Tudja, a magyartanár nemzet- és léleképítő missziót teljesít. Nélkülözhetetlenül fontos értékek közvetítőjeként szolgálatnak tekintette munkáját. Mindent Isten dicsőségére cselekszik, ezért nem vállalja könyvének szerzőségét sem: önmagát csupán a könyv „összeállítójaként” aposztrofálja. Érezhetően Sík Sándor példáját követő, a kereszténység és magyarság eszményien felnőtt tanáreszményt testesíti meg. Olyan példát ad számunkra, amely pedagógus hivatásunkat erősíti. A hit, a magyarság és az irodalom mélységes szeretete sugárzik könyvéből, mindaz, amiben régóta nem bővelkedünk, aminek bővében már régtől nem voltunk. (A könyv szöveggondozását és szerkesztését Pásztor Emil, Pásztor Emilné, Antalóczi Lajos, Gyimesi Alajos, Szabó Dénes végezte, kiadta az Angolkisasszonyok Egri Intézete, Eger). óczecm(mf7(: Bakó Jenő Egerben élt matematika-fizika szakos tanár, a Közgazdasági Szakközépiskola volt munkatársa. Dr. Bassola Zoltán (1902-1968) Budapesten élt tanár. Édesapja korai halála után vidéki rokonai nevelték. Az Eötvös Kollégium növendéke, majd Budapesten szerez latin-görög- magyar szakos diplomát. Gróf Teleki Géza (Teleki Pál fiának) nevelője, majd a Vallás- és Közoktatási Minisztérium államtitkára. A 2. világháború alatt lengyel menekülteket és üldözött zsidó 78 VIII. évfolyam 4. szám - 1998 augusztus
