Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC - Jámbor Ildikó: „Magyar pasa uram, olyan állat nincsen”
összetettebb szerepe van. A darabban ő az, aki vitézként, nemesként a királynétól megkapja (megkapná) Vicuska kezét, aki megsértődik, mert Dobó nem őt nevezi ki alkapitányának, s aki nemcsak becsvágyból, de a vérveszteség elkerülése végett is feladja a várat (Földes Tamás mv. remek hanggal, erővel, a ragyogó tehetségű Hüse Csaba mv. összetett játékával is formálja meg a figurát). Az előadás, a darabbá mégis csak kényszerűen sűrített regény, s egyáltalán a történelmi szituáció megértéséhez diavetítést, narrátort használ a rendező (ötletesen), s így illeszthetők be a Buda várában történtek a cselekménybe. A fiatalon özveggyé lett Izabella királyné szerepében a méltóságot, asszonyi tulajdonságokat jól jeleníti meg a tavalyi Agria Játékok Máriája, Szilágyi Olga (Remekbe szabott jelmezét kiválóan viseli. A Horváth Kata tervezte ruhák anyagukban, formájukban különben is gyönyörűek!). Udvarhölgyei is korfestő kosztümben és tánccal veszik körül, kecsesek, szépek. Vajon akad-e olyan török turista, aki ezen a nyáron ide téved Egerbe, s vajon mit szól, ha látja az előadást? Bizonyára mosolyog és jól szórakozik. Jumurdzsák a valóságban soha nem lehetett ennyire elvakult és démoni, mint azt látjuk. De hát Gárdonyi növelte ilyen emberfelettien gonosszá és esendővé (pontosan azért, hogy aztán a szembenállók hősiességét kidomborítsa). Tunyogi Péter sok humorral, beleéléssel, könnyedséggel viszi végig az előadást ebben a kulcsszerepben. Blaskó Balázs ravasz Szolimán szultánja már a tudatos körmönfont politikusból is sokat mutat meg (úgy látszik, ezek a jellemek kortól, helytől függetlenül itt vannak köztünk). Végül, de nem utolsósorban Dobó István szerepében Pálfi Zoltán is és Kelemen Csaba is illúziókeltő. Pálfi a keménységet, erőt és igazságosságot helyezi előtérbe, míg Kelemen Dobó kapitánya megengedőbb, de nem kevésbé következetes. A gyerekszereplők, s valamennyi epizodista szívesen játszik az előadásban. Ez a kedv és felszabadultság átragad a nézőre. Noha a darab dramaturgiailag nem mentes a döccenőktől, feledtetik azt a lendületes táncbetétek. Két koreográfus és két együttes „dolgozott össze”. A szereplőket és az egri Táltos néptáncegyüttest a koreográfiái ötletességéről ismert Szögi Csaba mv. mozgatta, míg a gyöngyösi Vidróczki Néptáncegyüttes táncaiért jobbára Énekes István volt a felelős (a háremhölgyek s a törökök - Gyöngyösről jöttek!). Kettőjük, s a rendezővel együtt hármójuk együttgondolkodásának következményeként szépen illeszkednek egymáshoz ezek a részek egységes stílusban tartva az előadást, amelynek táncai a magyar folklórban gyökereznek, de az egyetemes tánckultúrát is idézik. A várban már két esztendeje működő Vitézlő Oskola harcosai bravúrosak (már csak miattuk is érdemes szabadtéren látni ezt a produkciót). A színház utánpótlás-nevelő munkájának eredményei, hogy szinte észre sem venni: a Kelemen László Stúdió tagjai a „nagyokkal” együtt keményen dolgoznak a színpadon. Beke Sándor rendező ezúttal tehetséges csapatot verbuvált, s a kettős szereposztásban is sikerült a legalkalmasabbakat megtalálnia. Átérezve a vállalkozás felelősségét társulatával együtt teljes erőbedobással dolgoztak, s így nem maradhatott el a várt siker. Székely László díszletei jól működtek: tiszta realista előadás született, s hála a zenei vezető, Aldobolyi Nagy György és munkatársai, legfőképp Marik Erzsébet kiváló munkájának, zeneileg is maradandó az élmény. Mondják, a mű hazaérkezett végre, én azt mondom, ez akkor következik be, ha egyre többen nézik meg, ha utat talál a szívekhez, nemzeti identitásunkban megerősít minket. Új Hevesi Napló 73
