Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Murawski Magdolna: Kövek drámája
- A barátaim segítségével. Hosszú évekig hevert elásva a földben, míg át lehetett hozni. Szinte hihetetlen vállakózásnak tűnik az elszállítása, mármint ha ezt titokban kell tenni. De a barátság és a művészet nem ismer határokat, és itt a kőbe ékesen faragott bizonyíték, hogy mindez nem lehetetlen. Ady és Szervátiusz naponta szótlanul nézik egymást, és ki tudja, mi minden „hallgat a mély”-ben olyankor. Csacsogó felszínről pedig egy ilyen szentélyben, mint Szervátiusz Tibor műterme, szó sem lehet. Kövek drámája és ércek tragédiája zeng, miközben a fából faragott művekből egyre árad az a fajta melegség, amely ennek az anyagnak a sajátja. Ugyanígy a padlóból és a művész által fából faragott bútorokból, báránybőrrel borított, állatfigurákat ábrázoló ülőkékből.- Tavaly nem fogadta el a meghívást egy egri kiállítás rendezésére. Az egri közönség korábbi fogadtatása volt az oka, vagy nincs elég vásárlóképes közönség a barokk kisvárosban?- Nem erről van szó. Általában elég sok bajjal és törődéssel jár egy kiállítás megrendezése. A szállítás, a felkészülés és hogy meg kell válni a műveimtől.- Nem szívesen adja el a szobrait?- Van, amelyiktől nem vagyok hajlandó megválni. Túlságosan hozzámnőttek, nehéz elengedni őket. A közönség fogadtatásával pedig nincs baj. Mindig sokan jönnek oda hozzám, körülvesznek, gratulálnak. Szeretem a közönséggel való találkozást. A Kőbányán felállított Magyar Oltárhoz sokan látogatnak el. Rendezvényeket tartanak és rendszeresen imádkoznak ott. Tehát igazi oltár lett, megtalálta a rendeltetésének megfelelő közeget.- Készül-e valamilyen ünnepi művel az 1848-as szabadságharc 150. évfordulójára? Ezt a kérdést nem kellett volna feltennem. Érzékeny pontot érintettem, ez szemmel látható. Klára asszony heves tiltakozását váltom ki vele. Ő már - úgymond - lerágott csontnak tartja ezt a témát. Mármint nem Negyvennyolcat, hanem a tervezett Szervátiusz- mű körüli herce-hurcát. Amiért most mégis írok erről, annak egyetlen komoly oka van: az elvetélt müvek is a művészi életműhöz tartoznak, a hányódások és kudarcok is érlelik azt a munkásságot, mely egyre szebb produkciókra készteti az alkotót. Egy bizonyára nagy mű megszületésének megakadályozásáért pedig nem a művésznek kell szemlesütve szégyenkeznie, hanem a jelenkornak, mely süketen és vakon megy el az olyan értékek mellett, melyek az ő hírét-nevét is emelnék. Nagy ember árnyékának lenni, remekművek születéséhez asszisztálni megtisztelő feladat arra nézve, akit erre kiszemel a jósorsa.- Terveztem egy köztéri szobor felállítását erre az alkalomra - feleli Szervátiusz Tibor. Elkészítettem a tervét, benyújtottam, el is fogadták. Már csak egyetlen feladat volt hátra, hogy válasszak neki megfelelő helyet. Miután megtaláltam és megneveztem, mégsem kaptunk engedélyt a megvalósításra.- Miért?- Egy igen forgalmas helyen állt volna az emlékmű, és azzal a városrendezőknek más elképzeléseik voltak. Modernebb városképet akarnak ott kialakítani, ahová az én művem nem illeszkedne be. Nos, igen. Amint mondottam volt. A gombamód szaporodó ízléstelen pavilonok, gyosbüfék és éttermek, diszkók tolakodó jelenlétét észveszejtő sebességgel megvalósítani igyekvők anyagias világába nem illik bele Szervátiusz Tibor műemlékterve. Pedig ki fog majd emlékezni száz év múlva akármelyik hamburgeresre, és ki feledheti Szervátiusz művészetét akár ezer év múltán is?! Azét a Szervátiuszét, akit nemcsak a legnagyobb magyar szobrásznak neveznek, hanem a világ legjobb szobrászának is... Mikor a 48-as emlékmű esetleges, későbbi megvalósításáról kérdezem a művészt, ismét heves vitát robbantok ki. Tibor még vállalná, de Klára asszony feltehetőleg félti férjét 64 VIII. évfolyam 4. szám - 1998 augusztus
