Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Látható és láthatatlan valóság
LMhMó és látJiAtAtlAV» VAlósÁg Vertei Andrea keramikusművész és Fiók László képzőművész kiállítása az Egri Galériában Világunk látható és láthatatlan elemekből tevődik össze. A művész belső láthatatlan világa alkotásai, csodatevései nyomán ölt testet és válik láthatóvá. A megújuló magyar kerámiamüvészet nagyszerű meglepetéseket tartogat alkotókról és alkotásokról. A képzőművészeti formák, műfajok kimeríthetetlen gazdagságát, a műhelyek invencióinak gazdag áramlását tapasztalhatjuk. Két eltérő műfaj találkozása történt Vertei Andrea és Fiók László műveinek együttes kiállításán. A kerámia-szobrocskákat, virágtartókat agyagozó Vertei Andrea és a farostlemezre különleges hangulatú nyomatokat készítő Fiók László gondolatvilága mégis harmonizál, kiegészítik egymást. Vertei Andrea dekoratív-játékos faliképeivel, színes-mázas, szépmívü, kibomló virágkehelyre emlékeztető virágtartóival, az otthont teremtő-szépítő tárgyak szűkebb világában marad. Saját művészetének választ egy szerényebb terrénumot. A világfelforgató XX. század végén az iparművészet nagy teoretikusainak igazságát követi: „ Díszítsd az otthonodat!” - írta Jacob von Falke. William Morris pedig arra tanított, hogy egy kerámiaváza akkor is maradjon kerámiaszerű és vázaszerü, ha díszítés céljára készítik. Vertei Andreát a földből vett anyag és tűz találkozásakor végbemenő változások izgatják. Ismerkedik az őselemekkel, őserőkkel: a földdel és a tűzzel, eközben formát ad az agyagnak. Kissé groteszk emberi arcok, kerámiaképek, figurák formálódnak keze alatt, melyek a Galéria-látogatók figyelmét azonnal magukra irányítják. Hallatlanul népszerűek és kedveltek alkotásai! Vertei Andrea figurális kerámiáit humanizmus és egy nagy adag huncutság jellemzi. Mintha agyagozás közben ő is jót nevetne az ábrázolt figurákon. Emberek viszonya önmagukhoz és egymáshoz az örök téma. Az arcokat eltúlzott hangsúlyos orral, mimikával ábrázolja. A kezek gesztusrendszerének felfokozott a jelentősége. Ábrázolásmódjával karikatúrát rajzol, tükröt tart elénk. Szembesít rejtett önvalónkkal, ilyenek vagyunk, így látnak bennünket. Vertei Andreát a kísérletezés, az új keresésének mindennél izgalmasabb útja vonzza, mindez küzdelem az anyaggal. Fiók László városi képzőművésznek vallja magát. Képei a nagyvárosi házak felett, között üresre kopott levegő vibrálását éreztetik. Csukott szemű szorongásait, menedéket kereső indulatait festi meg különleges technikával. Az erdélyi parasztbútorok festésénél használt eljárást az ott kialakult tapasztalatokat fejleszti tovább és vegyíti korszerű technikai eszközökkel. Ezáltal tetszés szerint váltogathatja az áttetsző, derengő, tömör felületeket. A „testes” felületeken időnként applikációkat használ, melyeket a kép felületére rögzít. A nyomatok általa kifejlesztett technikával készülnek, a mély és magas nyomás technikáját egyesítve. Nyomó formái relief, féldombormű-szerűek. Minden egyes nyomatat a XII. századi japán fametszetek mintájára a nyomódúcon színez, nyomtatás közben, ezért nem születhet két egyforma mű. Finom rajzolatú relief-lenyomatok fekete-fehéren „A ló”, „A hit”, „A csendélet”. A színes, kollázs technikával készült nagyobb méretű képek már messziről hatnak ragyogó, élénk színeikkel, pl. „Ház virággal”, „Villás akt", „Látászavar”. Többféle technika együttes alkalmazására példa „Az ünneprontó’’ (pasztell, színes tus, kollázs) vagy „A vörös démon háza" (kréta, színes grafit, tus). Új Hevesi Napló 59
