Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Farkas Andrásné: Emléksorok
őszén kezdődött, és tartott 1938 májusáig. Akkor kiderült, ahhoz, hogy továbbra is ebben az iskolában taníthassak, a közgazdasági egyetemen kell tanári oklevelet szereznem. így egy év tanulmányi szabadságot kértem, és beiratkoztam a pesti Közgazdasági Egyetemre. Miután különbözeti szakvizsgát tettem, 1939 őszétől folytathattam a munkát, ezúttal mint helyettes tanár. Ezekben az években már egyre jobban érezni lehetett a közeledő háborús időket, de az iskola virágzott, igen sok növendéke volt, a párhuzamos osztályok sokasága miatt egyre jobban teijeszkedett a Líceum falai között, volt osztály a földszinten, sőt a második emelet fölött a toronyban is (így esett meg, hogy egy akkori igen „terebélyes” pap tanárunk, „Oláh atya” lement a földszinti osztályba órát tartani, de ott vette észre, hogy elnézte az órarendet, mert ott már javában folyt valami óra. Visszaballagott a tanári szobába és konstatálta, hogy neki a toronyba kell mennie. Elszívott hát még egy-két cigarettát, aztán nekiindult a kisebb hegyi túrának ígérkező lépcsőknek. Mire felért, éppen kicsengettek...). A háború fellegei nemcsak közeledtek, hanem el is érték országunkat... 1944 október közepén megszűnt az iskolában a tanítás, Egerben is keresztülvonult a háború hulláma. Kis lakásunkat bombatalálat érte, szerencsére az óvóhelyen tartózkodtunk, de tetemes volt az anyagi kárunk. Az iskolákban csak üvegkárok voltak, így a tanítás december közepén ismét megkezdődhetett. 1945-ben kezdtek visszajönni azok a diákok, akik túlélték a nehéz időket és az iskola kezdte folytatni előbbi működését. 1946 tavaszán ideiglenes megbízást kaptam az igazgatói teendők ellátására, ez szeptemberig tartott, akkor, miután egészségileg nem álltam jól, Barta Sándor kollégám vette át az intézet vezetését a tanév végéig, akkor visszajött dr. Lénárt János, és ő lett az iskola kinevezett igazgatója. 1948 nyarán az iskola átköltözött a Líceumból a régebbi ciszter gimnázium épületébe, de (úgy emlékszem, 1950-ben) ismét útra kelt, ezúttal a Klapka utcába, az apácák volt iskolájának helyére. Bár- leánytanulóink már 1945-ben is voltak (talán 3), a Klapka utcai iskolában már együtt volt a fiú és a kereskedelmi leányiskola. Itt tanítottam azután egészen az 1970-ben elérkező nyugdíjazásomig, úgyhogy 1953-tól egyúttal fél függetlenített gimnáziumi szakfelügyelő is voltam. farkas Xrt5rásné: Bakó Jenő a fenti sorokat az iskola fennállásának 70. évfordulójára készült Jubileumi Évkönyv számára írta. Életútja, amely teljesen összefonódott az iskoláéval, hiszen négy évig tanítója, majd 34 évig tanára volt, ma már kortörténeti dokumentum. Ragyogó tanár volt. Azon kevesek közé tartozott, aki a sokak által félelmetes, nemszeretem matematikát olyan egyszerűen és közérthetően magyarázta, hogy még a leggyengébb is megértette. Nem véletlen, hogy pártonkívüli létére is megkapta a „Kiváló Tanár” kitüntetést. Halk szavú, csendes humorú ember, nagyon jó kolléga volt. Habár nagyon szerette a szaktárgyait, távolról sem volt szakbarbár. Nemcsak szerette a művészeteket, maga is művelte: hegedült és szépen festett. Én is kaptam tőle nászajándékba festményt, amely a szobám falán lóg, és amelyben azóta is gyönyörködöm, ha ránézek. Új Hevesi Napló 41
