Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Borbándi Gyula: Emlékezés Bassola Zoltánra
£ttt£éÁe%é& SdMotti fyCtátvtfL- halála harmincadik évfordulóján Baráti szívesség juttatta a kezembe az Új Hevesi Napló idei tavaszi számát és benne Bassola Zoltán terjedelmes naplójegyzeteinek a megjelent könyvéből kimaradt némely részletét. A találkozás Bassola Zoltán nevével és müvével sok-sok évtized előtti emlékeket elevenített fel bennem. Éveken át tanulója voltam annak a középiskolának, amelyben Bassola tanított és 1939 elejétől kezdve majd tíz éven át kollégája az akkori Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban. Magyarországból 1949 januárjában történt emigrálásom óta most szembesültem első alkalommal rokonszenves személyiségével és értékes munkásságával. Murawski Magdolna (feltehetően az ő szerzői szignója az M.M.) az Új Hevesi Naplóban közöl néhány életrajzi adatot és nyomtatásban megjelent könyvére vonatkozó tudnivalót, amelyeket talán érdemes lenne néhány további adattal kiegészíteni. Olvasóként teljesen egyetértek M.M. véleményével és észrevételeivel. Ez az önéletírás valóban egy művelt, csiszolt stílusú és kellemes elbeszélő munkája, amely megérdemli figyelmünket és megbecsülésünket. Amikor 1930 őszén a budapesti Kölcsey Ferenc reálgimnázium növendéke lettem, a tanári karnak már tagja volt az akkor 28 éves Bassola Zoltán, aki helyettes tanárként már két éve tanított a Kölcseyben. Egyetemista korában a magyar tanárképzés fellegvára, az Eöt\’ös Kollégium ösztöndíjasa volt, a budapesti bölcsészkaron magyar-latin-görög szakos tanári oklevelet szerzett. Mivel a Kölcseyben görögöt nem tanítottak, magyar és latin nyelvet oktatott. Osztályfőnöki feladatot is kapott; hajói emlékszem, 1934-ben lett rendes tanár. Engem nem tanított, de ismertem, talán helyettesítések vagy egyéb iskolai feladatok elvégzése okán. Szeretetreméltó, szerény, halk hangú, és szigorúnak egyáltalán nem nevezhető tanár volt. A Kölcsey Gimnáziumot az 1935-ös tanév elején hagyta el, miután kinevezték az Országos Közoktatási Tanács jegyzőjévé. Ennek az intézménynek később ügyvezető igazgatója lett. Ebben az időben írta és jelent meg (pontosan 1937-ben) első jelentős tudományos dolgozata Ovid Declory 1871 és 1932 között élt belga pszichológusról és pedagógusról „ Declory pedagógiai rendszere ” címen. A Közoktatási Tanácsban végzett munkájának jelentős mozzanata volt, hogy közreműködött az 1934: 11. törvénycikkel létrehozott egységes gimnáziumi tanterv és végrehajtása kidolgozásában, valamint a gyakorlati középiskoláról intézkedő 1938: 13. törvénycikk előkészítésében. Lehetséges, hogy ez vezette a tanügyi igazgatás felső körébe. 1938-ban segédtitkári beosztásban a Vallás- és Közoktatási Minisztérium tisztviselői állományába került. A gimnáziumi ügyosztály munkatársa lett, majd később az ügyosztály helyettes vezetője. Hivatali tevékenységét ettől fogva közvetlen közelről figyelhettem. Bár engem beosztásom az egyetemi ügyekkel való foglalkozáshoz kötött, de a minisztériumban nem volt nehéz mások munkássága iránt érdeklődést tanúsítani. Némi büszkeséggel töltött el, hogy volt iskolám egy tanára mind fontosabb beosztásba került. 1939-től voltunk kollégák, én persze - közben egyetemi tanulmányaimat végezve - jóval alacsonyabb munkakörben. Miután diplomát szereztem, bevonultam katonának, és csak 1945 nyarának végén tértem vissza minisztériumi munkahelyemre. Akkor értesültem Bassola Zoltán bátor magatartásáról, amelyet a minisztériumban mint az ellenállás példás tettét emlegették. 1940 és 1944 között tevőlegesen segítette a Új Hevesi Napló 35
