Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Gál Péter: Vendég
Wnl spéter Ücn5ég (Gabinak) Az a magány, kivethetetlen, ha már csak Benned bízom Istenem Már nem akarok űzni, vágni, utolérni az üldözőt Már nem akarom mindenáron letagadni a létező világot Csak ülni, lenni, fel se kelni hőkölni a végzet előtt Vendéget várni, (asztalt terítve) a soha meg nem érkezőt A torz vigyorú ég alatt nem a magány, a lelke üldöz Az ígéretekkel telt szemek A szívem kifosztva gubbaszt a sarokban a lélek söpredéke közt Az éveim; rossz szeretők Mezítelen és kitakarva hevernek mint a csillagok egy álom oltárára vetve elvesztegetett tegnapok között És elhagynak majd pipacsos hajnalokban egyszer, vijjogva, mint a karvalyok Szeretni kéne bátran és merészen Az értelemtől el A bonthatatlan falak közül kijutni az ösvényhez, mely sorsomhoz vezet Majd megjön egyszer biztosan a régi ismeretlen Kopog Belép, köszön, levetkezik ... és az is lehet, hogy nem Te vagy 22 VIII. évfolyam 4. szám - 1998 augusztus
