Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: Történet
Életben maradsz és vegetálsz. Begyúmak béna rendszerek. Gerinced hajlott, a stílusod halott. Röhögnek rajtad emberek. Néha kitüntetnek, a hátad döngetik. Válaszként te pedig melledet. Már kezed, lábad, agyad se létezik. A semmi árja eltemet. Egy napon sétálsz az utcán. Szembejön veled önmagad. Tucatnyian vagy? vagy százezres tömegben? Oly mindegy. Már el se szégyelled magad. Tömeg-voltodból kreálsz ideológiát. Ócska kis önigazolás... A senkiség hullatja rád rossz porát. Számodra: megvalósulás. Ha eltemetnek, egykor majd szónokolnak: milyen rendes is voltál valaha! Túlélő lelked kotródva szégyenkezik: Igen, igaz. De csak valaha... Telesírt zsebkendők, fröcsögő nyálak, íme, ennyi a gyászbeszéd. Valaha örökölt, tanult, képezte darabig, majd csendben elhagyta az eszét.
