Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)

1998 / 3. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC - Csontos Ildikó: Üveggyöngyjáték

A Cédrus-ból azt a nagyformátumú, halálos pas de deux-t mutatták be a táncosok, Hágai Katalin (1998. évi Kossuth-díjas) és Cserfa József melyben a fehérbe öltözött Fekete asszonnyal - aki a lelkében dúló, végzetes, lefelé húzó halálerőket jelképezi - küzd a főhős. A színpad közepén dermedten, magára hagyottan áll a művész, aki önmagát már ruhátlannak érzi. Ekkor lép hozzá a Fekete asszony és beborítja fekete leplével. Ahogyan a férfi mögé áll, leplét kibontja és körülfonja ezzel a gyászlepellel, úgy érezzük, itt a vég. Majd elkezdődik a küzdelem, őrjöngő táncmotívumokkal, vad emelésekkel. Ebben a halálos harcban úgy tűnik, a Művész bénultan kiszolgáltatja önmagát a halált képviselő rontó erőknek. Látszólag átadja magát a végzetének, a halál ölelésének.

Az est befejező produkciójaként Prokofjev balettzenéjére készült Rómeó és Júlia c. balett-tragédiából mutatott be egy lírai kettőst Volf Katalin és ifi. Nagy Zoltán. Azt a nagy pás de deux-t láthattuk, melyben a fiatalok tragikus szerelmüket fejezik ki. A klasszikus balett formakincsét alapul véve, a táncosok minden mozdulatot értelemmel és érzelemmel töltöttek meg. Sikerült a jellemek lélektani ábrázolása, romantikus, nagy szenvedélyt, igaz fájdalmat, finom lírát láthattunk. Volf Katalin rebbenésszerű, finom kéz- és karmozgásokkal, lebegésszerü, könnyed mozgással, suhanással érzékeltette Júlia érzelmileg elragadtatott hangulatát. Rómeó fél térdre ereszkedik, Júlia körbelépdeli, hozzáhajol. A kibontakozó szerelem üdesége mellett érezzük a közelgő tragédia előszelét is, hiszen a társadalmi különbségek miatt a két fiatal szerelme csak titokban teljesülhet. A szépség mellett szomorúsággal, drámaisággal teli ez a gyönyörű tánckettős, melyben felismerhetővé vált az a művészi többlet, melyet a tökéletes tánctudás és a csiszolt technika mellett, illetve ezeken túl egy igazi, nagy táncosnak hozzá kell adnia a szerephez.

Ez a sokszor megfoghatatlan, szavakban ki sem fejezhető művészi többlet maga a művészet lényege. Nem kell és nem is lehet mindent szavakba foglalni. Van valami a szavakon túl, és éppen ez adja a tánc művészetének sokrétűségét, ahogy egyetlen gesztus egy egész gondolatsort képes kifejezni. Ilyen értelemben beszélhetünk a tánc egyetemességéről.

Keveházi Krisztina és Macher Szilárd Ivanov- Csajkovszkij: Diótörő c. balettjében

68

VIII. évfolyam 3. szám - 1998 június