Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 3. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC - Jámbor Ildikó: Színház a társadalom betegágyánál
IM jámbor Ildikó: ^Htnljáz a fársabaíűitt betegágyánál SENE, CTÁN6 Második évadát zárja az egri Gárdonyi Géza Színház Beke Sándor igazgató- főrendező irányítása alatt. Ez az idő már elegendő a művészeti elképzelések megismerésére, s a fogadtatásáról is képet kaphatott már az alkotói gárda. Rendeződtek a viszonyok. A telt házas nézőterekből, s az utcai szóbeszédekből látni, hallani: sokan szeretik és igénylik Egerben a színházat, de ugyanők bírálják is, kritikus szemmel viszonyulnak a látottakhoz. Magyarán, az egri közönség sem adja alább. S nézzük, hogyan feleltek meg ezeknek a magas szintű elvárásoknak az idén művészeink? Mindenekelőtt le kell szögezni: nehéz idők járnak ma a művészekre s a színházra is. Az eddigi közönség - bármily lelkes barátja legyen az irodalomnak és a szó művészetének -, nem teheti meg, hogy költsön a színházra, mert a "napi betevője" kerül veszélybe. Azok viszont, akik tudnának áldozni rá, még nem biztos, hogy érzik, milyen társadalmi haszna s esztétikai előnye van annak, ha bérletet, netán páholytagságot váltanak az egri nézőtérre. (Mert ez évtől már ilyen is van Hevesben is!) Új helyzetben új közönséget kell nevelni, ám a régit sem szabad elriasztani. Igazi értékekkel kell becsalogatni a nézőt, nem feledkezve meg arról, hogy közben azért jól szórakozzon. Az idei egri évad műsorkészítőinek is első szempontja volt ez, megerősítve azzal az erkölcsi alapállással, hogy a köznapi életben kifacsart, meggyötört polgárt szépséggel, igazi emberi érzésekkel vigasztalják. Valahogy úgy, mint egy nagybeteget, aki elől szinte titkolni kell a rosszat, a betegség végkifejletét, s akit minden erővel életben kell tartani. Ha lehet, a művészet erejével, ha úgy adódik, a nevetés, ha nincs más, akkor a mindent feledtető komédiázás által. Az egri művészek lelkiismeretes, jó ápolók és ápolónők voltak. Ebben az évadban igyekeztek megtartani bennünket a hétköznapoknak. S ez ebben a helyzetben nem is kevés. Heltai Jenő Néma leventéjével kezdték az évadot, amelyet Bács Ferenc m.v. állított színre. A magyar irodalom népszerű költői játékát az elmúlt hat évtized alatt szinte valamennyi hazai színház bemutatta már. Nehéz is volt eltekinteni az eddigi sikerek visszfényétől (pl. Ruttkai Éva legendás Ziliájától). Vendégművészt hívtak: Ráckevei Annát, aki megfelelt az elvárásoknak, - noha az egri társulat nem egy művésznője hasonlóképpen megoldotta volna a feladatot. Az igaz szerelemről költőien, kulturáltan valló történet néma leventéje, Kelemen Csaba kissé feszengett ugyan a szerepben, de összességében egy kellemes, nívós előadás emlékét őrizzük. Különösen eltalálták a szereposztást Mátyás király és Beatrice, azaz Várhelyi Dénes és az Egerbe frissen szerződött Holl Zsuzsa esetében. (Kár, hogy a színésznőt az idén ezen kívül már csak egyszer láthattuk, a Kék madárban. A lírai vígjáték után mindjárt egy fekete komédia Joe Ortontól a stúdiószínpadon Szegvári Menyhért rendezésében. Az izgalmakkal teli, fordulatos kamaradarab egy furcsa szerelmi háromszögben, pontosabban egy családi négyszögben játszódik. A fegyelmezett darabelemzés és színészvezetés következtében emlékezetes előadás jött létre. No, ez a bemutató nemcsak vigasztalt, felrázott bennünket! Néha segítik a gyógyulást a szellemi izgalmak) Bessenyei Zsófia. M. Horváth József, Venczel Valentin, Nagy András kiválóan játszottak! A nyári sikert ismételte meg immár kőszínházi viszonyok között Tolcsvay-Müller- Miiller rockoperája, a Mária evangéliuma. A Beke Sándor rendezte darab remek 64 Vili. évfolyam 3. szám - 1998 június
