Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 3. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Murawski Magdolna: I. Országos Fotóhét
I. Országos Fotóhét 1998. március 30 - április 5. A fotóművészet még mindig nem tartozik az igazán elfogadott művészetek közé. Sokan azt tartják róla, hogy afféle szakma, mely kizárólag a technikai felkészültségen, felszereléseken, trükkökön és sok más effélén múlik, továbbá hogy bárki elsajátíthatja a hozzá szükséges fogásokat, azontúl már csak egy gépre, némi anyagra és készpénzre van szüksége. Nos, aki ilyesmin töpreng, az nyilván az amatőrfotózásnak azon ágára gondol, melyet mindnyájan gyakorolunk, mikor szeretteinket fényképezzük, majd a végeredményt rábízzuk a fotólaborokra, ahol ilyen-olyan képeket gyártanak le az általunk leadott anyagból. Ez évben először került sor hazánkban egy rendezvénysorozatra, mely a hagyományteremtő szándék mellett egyúttal arra is figyelmeztet bennünket, hogy van mit pótolnunk. Ismeretekben és elismerésben egyaránt. Több helyszínen, különféle kiállítótermekben szerepeltek a "szakma" nagyjai. Budapesten az Iparművészeti Múzeumban, a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban, a Magyar Fotográfusok Egyesületében, a Magyar Természettudományi Múzeumban, több galériában, művelődési házban, moziban voltak fotóművészeti kiállítások. Vidéken többek között Egerben az MMK-ban, Debrecenben, Kecskeméten, Karcagon, Kaposváron, Keszthelyen, Szolnokon, Mohácson, Miskolcon és még számos színhelyen mutatkoztak be az alkotók. Szükebb pátriánkat Debrecenben képviselte Molnár István Géza amatőr fotós, akit az egri közönség régóta jól ismer. Nemcsak a helyi lapokban évtizedek óta megjelenő fotói miatt, hanem több, sikeres kiállítása után is. Időszeletek, illetve Egri arcok című kiállításai népes közönséget vonzottak. Több díjnyertes fotója közismert Egerben és országszerte. A Debrecenben legutóbb bemutatott anyagának címe lehetne akár Magyar valóság is, annyi izgalmas portrét és dokumentumanyagot tartalmaz. A Sirályok című képével díjat nyert, de figyelmet érdemel a Trianon Palota c. alkotása is, mely nem pusztán egy épületet ábrázol, hanem tükrözi számunkra azt a ridegséget és döbbenetes közönyt, mely a jelen évszázadban valósággal elszigetelte a magyarságot Európa egészétől. A növényi indákhoz hasonlatos vasrácsok nyársakra engednek asszociálni. Bár funkciójuk elsősorban díszítő lenne, mégis inkább elriasztanak és elutasítást fejeznek ki. Eifert János vendégkönyvi bejegyzésében nagyra értékelte a Sirályok-at, a Száz évet, illetve a Tabán 69-et. Ez utóbbi kép döbbenetes formában beszél el emberi sorsokat. Akik még mindig nem fogták fel, mi történt a magyarsággal az elmúlt évtizedekben, azoknak mind meg kellene tekintetniük ezt a fotográfiát. Csak egy fotó? Nem inkább történelem? A Sirályok vagy a Cigánytánc dinamizmusa ugyanúgy elárul valami lényegeset alkotójukról, mint a Hortobágy című, igen eredeti felvétel, mely - bár számukra a Hortobágy közelsége olyannyira adott, mint az egrieknek a Szalajka-patak szépséges élménye - a debreceni közönség köreiben is nagy sikert aratott. A képen minden mozgásban van. Rohanó gulya veri fel a port, s talán a szél is. A gulyás éppen utánuk fordul, hogy az állatokat irányítsa. Fölöttük gyülekező felhők, a kavargó port és a horizontot a lemenő nap fénye világítja meg. A gulyás gatyája lobog a szélben, s az egész kompozíció mintha azt sugallná - számomra legalább -, hogy a rend is, a zűrzavar is belül van igazán, mégis körülöttünk látható a legjobban. 62 VIII. évfolyam 3. szám - 1998 június
