Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 3. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Ilosvai Ferenc: Egy kávéházi törzsasztal mellől
llosvai Ferenc: &gy kávéházi törzsasztal mellől Sokszor érzi úgy az ember Magyarországon, hogy nem csupán a vendéglátás és a kulturált társasági élet alkalmas színterei, találkahelyei hiányoznak nagy számban ma még, de az oda illő, rátermett - nem csupán a gyors meggazdagodás fantomját kergető - fantáziadús vendéglátós egyéniségek is. A jellegtelen, pontosabban egy sémára berendezett és működtetett "vendéglátóipari egységek" kora szerencsére lejárt. A ma embere (főképpen az idősebbek és a középkorúak) szeretne békebeli hangulatot árasztó cukrászdákba, kávéházakba járni. Úgy, mint annak idején a szülei, nagyszülei, illetve a nyugati országok polgárai manapság is. A jelző, hogy békebeli, nem hamis külsőségekre, egy letűnt világ divatjamúlt díszleteire értendő, sokkal inkább a hely szellemére, légkörére. Cukrászda, kávéház! - kapják fel most esetleg a fejüket néhányan az ifjabb korosztályokból -, mi is az voltaképpen? Egyfajta, nosztalgiával emlegetett úri különcség, netán egy kissé dekadens kispolgári valami, aminek írmagja is alig maradt mára hazánkban? Hát nézzük csak! Például a kávéház szó hallatára irodalmi olvasmányok, no meg történelmi leckéink alapján sok minden anélkül is eszünkbe juthat, hogy valaha lettünk volna egy ilyen hamisítatlan müintézetben. Vegyük sorra! Először talán a lényegtelenebb asszociációkat: kapucíner, szódavíz kispohárban, hitelező főpincér, fogason lógó, nádból készült újságtartók, viharvert zongora, márványlapú asztalkákra írt versek, stb. És az ezeknél sokkal fontosabbak: törzsasztalok, asztaltársaságok, flörtök és elfeledett szerelemek, emberek, kapcsolatok, élettel és érzelmekkel teli együttlétek... A kávéház tehát nem presszó és nem bisztró, nem sörbár és nem pincemulató, nem lokál és nem diszkó. A kávéház az kávéház! Pezsgő, az értelemre is ható közélettel, alkalmasint érdekes eseményekkel, a lelki egészséget és szellemi kikapcsolódást a kulináris élvezetekkel együtt szolgáló alkalmakkal, találkozásokkal. A kedves Olvasó már bizonyára sejti, hogy e sorok írója nem minden célzatosság nélkül boncolgatja a kávéházi létnek: az emberiség egyik legősibb és legvárosiasabb szórakozásának a titkát. Elégedetten állapítja meg, hogy szűkebb pátriánkban, Egerben egy idő óta újra van olyan hely, ami megfelel a kávéházakkal szemben támasztott igényes elvárásoknak. Igaz, kristálycsillárjai, tükörfalai nincsenek, mégis sugárzik belőle a diszkrét elegancia, ugyanakkor otthonos, embermeleget árasztóan barátságos. És nem csupán a kicsiny méretei miatt! • A kis Dobó téren álló Senator Ház kávézója, amellett, hogy kellemes és hangulatos "bástyája" a vendéglátásnak, az egri zenei és képzőművészeti élet afféle szalonjává is vált az utóbbi években. Érdemes felidézni - a teljesség igénye nélkül - az elmúlt négy év szépszámú rendezvénye közül a legfigyelemreméltóbbakat. Grill-ételek bemutatójával "nyitott" a város felé a felújított Ház vezetése 1994 júliusában. Az est házigazdája, mesterszakácsa a Svájcból Kerecsendre települt Jan Lüthy úr volt. Ezen az összejövetelen a krónikásnak egy pillanatra úgy tűnt, mintha a termecskékben falatozó, s a gasztronómia gyönyöreiben elmerült vidám asztaltársaságok mellett egy bizonyos Krúdy úr elégedett mosollyal elsétált volna... Még ez év novemberében "egy csésze kávéra" invitálta vendégeit Kávéházi esték című meghívóján a Ház. Ekkor vehettük kézbe először a kis méretű, tetszetős, azóta már 58 VIII. évfolyam 3. szám - 1998 június
