Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)

1998 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Szokolay Károly: Stetka Éva költészetéről

megnyilvánulásaira gondolok itt, mint a Reggeli ének, a Lángol a homály, a Vasárnap reggelén, a Rakd a tüzed vagy az Ex voío.

Maga a költő is jól érzi ezt, hiszen éppen az Ex voto-ban vall így:

Ritkábban jön a Múzsa, de megjelenései szebbek,

Nem hord cifra ruhát s színpadias koszorúkat.

Meztelenül jön egészen s testtelenül, de a formák

Mértani rajzain át látom tiszta szemét.

Az érett Radnótit juttatja eszünkbe, akit maga is láthatóan szeret és megidéz egyik versében.

A harmadik kötet legtöbb verse érett alkotás. Talán csak az első oldalakon található néhány gyengébb erejű, mint a Képmás, a Gyermekdal, a Fehér jérce vagy az Ezt a kort. Viszont a Neked-nyílott virágommá] olyan áriák szólalnak meg, melyeket feltétlenül a kötet legszebb darabjainak kell tekintenünk. Ezekben, úgy érzem, egyik legnagyobb élő költőnk, Elajnal Anna mellé került az érzés mélységével, kifejezésének könnyedségével és tisztaságával. Nehéz ezek közül a versek közül kiragadni egy versszakot, hogy általános folyamukat ne bolygassuk meg, mégis szeretnék itt állitásomhoz ilyen rövid bizonyítékot találni. Talán legyen ez a strófa:

Vártalak egész éjjel,

Várlak mindennapon.

Csillag ragyog az égen,

Te vagy a csillagom.

Ha felragyog a hold, nap,

Én leszek majd a holdad,

Kiből csak fény omolhat,

Drágaköves vagyon.

Külön beszélni egy-egy olyan borzongatóan szép verséről, mint a Mély a széna, ahol áriák, himnuszok hangján zeng a költő, s ahonnan mottóul két sort lehetett volna talán kiválasztani legtömörebb jellemzésül:

Összetört a Semmi héja,

Sodra lett a dal, a dal.

Mai költészetünk sokhangú nagyzenekarában ritka hangszeren szól Stetka Éva, a lélek olyan szféráit tárva fel dallamaival, melyek hol a hullámzó tenger végtelenségét idézik, hol egy évszakon túli ősz fájdalmát, ahol nagyon messze járunk a világtól, mégis a lelkünk mélyén vagyunk. Áhítat kell verseinek átéléséhez, s akkor világának polgárjogot nyert lakóivá válhatunk.

42

VIII. évfolyam 3. szám - 1998 június