Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)

1998 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Kaló Béla: „Elhagyatva állunk a föld színén…”

Káló Béla:

"€ff)ag?at\>a áfíunR a föfö s5Ívén..."

Egy vers értelmezési határai

Ismeretes, hogy a hermetizmus mint költészeti irányzat a két világháború közötti Olaszországban vált irodalmi mozgalommá: követői (Ungaretti, Montale, Quasimodo) a szó képi elemmé válását tartották primer lírikusi attitűdnek; egyfajta féltve őrzött belső világ akárcsak töredékes és töredezett hangulati visszaadására törekedtek.

Az ermetismo valósággal a pointillista festők módszerét transzformálja át a nyelvre, látszólag egymástól független asszociációk, sőt kifejezések állnak össze tömör és zárt egységgé, verssé.

Képes Géza, jeles költőnk és hajdinás soknyelvű műfordítónk 1976-ban megjelent Az idő körvonalai című tanulmánykötetében közli a Nobel-díjas Salvatore Quasimodo "legrövidebb versét", az Ed é subito sera-1, illetve annak műfordítását.

Tehát:

(Se/é Aewz

Ognuno sta solo sül cuor della terra trafitto da un raggio di sole: ed é subito sera.

Képes Géza tolmácsolásában:

Mindenki úgy áll magányba veszve a föld szívén, mit átdöfött a napsugár, s hirtelen itt az este.

Olasztudás nélkül is sejti az ember, hogy itt valami nem stimmel. A föld szívét átdöfött napsugár ugyanis bizarr kép, s egyben lehetetlen metafora. Mint kiderült, nem is erről van szó, olasz - magyarul jól tudó - literátus ismerősöm mondta el, hogy az emberen, a corpuson, sőt a Corpuson, az Isten bárányán átdöfött napsugárról van itt szó, s a Homo áll a Föld szívén, melyre egy vágással, egy hirtelen mozdulattal rázuhan az est, a halál, az elmúlás.

Ezt nemrég közöltem Cseh Károly költő-műfordító barátommal, aki az idegen versek helyes interpretálását talán még fontosabbnak tartja az eredeti költeményeknél, hiszen újraalkotásról van itt szó "hozott anyagból".

Nézzük a változatokat, az értelmezés variánsait s határait:

Nap sugarától átdöfve a test, elhagyatva állunk a Föld szívén, s hirtelen hull le (ránk) az est.

Új Hevesi Napló

35