Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Renn Oszkár: A határsértő gimnazista, Rántotta verébtojásból
3RánÍ0Íia írerÉírtojáetóí A két gyerek, unokatestvérek, az udvarház tornácának lépcsőjén ültek és lelkesen kanalazgatták a cserépköcsögből a kútban hűtött aludttejet, időnként nagyokat harapva a másik kezükben tartott hatalmas karéj friss kenyérből. Közben oda-odapillantottak a gazdasági udvar közepén folyó küzdelemre, mely a tanya urának legidősebb, tizenhatéves fia és a rakoncátlankodó, tüzes, törzskönyvezett kanca, a Gyöngyi között zajlott. Az erős fiú végül is megfogta és keményen tartotta a pompás állatot. A városi gyerek elismerően pillantott a bátyját biztató unokatestvérére a siker után. Ekkor szólalt meg mögöttük a jelenet harmadik tanúja, a két fiú apukája, a gazdaság ura és a lovak szerelmese:- No, legények! Aztán akartok-e olyan erősek lenni, mint a Vendi?- Akaruuunk! - harsogták egyszerre mindketten.- Háát! Akkor sok tojásrántottát kell ennetek, de verébtojásból! - mondta a bajsza alatt mosolyogva a lovaglócsizmás gazda, és barackot nyomva a gyerekek nyári-kopasz fejére, elindult az udvaron át a lóistálló felé, szeretett paripáihoz. A két srác villámgyorsan döntött: szereznek verébtojást. Megkeresték a nagy létrát, odacipelték az emeletnyi magas szénapajtához. A pajta cserépteteje és a hatalmas, bonyolult tetőácsolat gerendái között egy felhőnyi verébsereg fészkelt, kis, szénából összefűzött fészkecskékben, s éppen a tojás időszaka volt. A két legényke majomügyességgel közelítette meg az elérhető fészkeket a magasban, és sapkájukba gyűjtötték az apró verébtojásokat. Vagy két-háromórás akrobatika után, alaposan kifáradva, de sugárzó sikerélménnyel az arcukon, jelentkeztek a konyhában, hogy nekik vacsorára verébtojásból süssenek rántottát.- Süsd meg nekik, Katus! - mondta az éppen belépő gazda testvérének, a városi csemete édesanyjának. - Ettől erősödnek - s közben hamiskásan kacsintott. A család részére tojásos (tyúktojásos!) lecsó készült egy nagy serpenyőben.- És mennyi tojásból kéritek a rántottát? - kérdezte az anyuka.- Mind a 379-ből - felelt azonnal a verébszakértö Bandi. Senki sem csodálkozott a konyhában, hanem azonnal előkerült egy tányér, amibe a konyhalány egyenként, nagyon óvatosan megvizsgálva, hogy nem költés alatti példányok-e, beleütötte a kis tojásokat. Alig néhány darab volt csak hibás. Ezután szakszerűen elkészítették a rántottát és a nagy családi asztalnál, miután mindenki kiszedte tányérára a tetemes adag tojásos lecsóját, a két gyereknek is odatették a 375 verébtojásból készült rántottát. Mindkettejüknek jutott belőle két-két evőkanálnyi. Csalódottan nézett egymásra a két csemete. - Ez lesz a vacsorájuk, ettől lesznek erősek? - kérdezték magukat. Azért csendben hozzáláttak és pillanatok alatt eltűnt a bravúrral gyűjtött zsákmány. Farkaséhségük persze nem csillapodott. De jött a segítség!- A verébtojás-rántotta csak akkor erősít igazán, ha utána sok túróslepényt esztek! - hangzott a pótszabály a családfőtől, a többiek kaján vigyorgásától kísérve. A két kislegény ezzel mit sem törődve, teljes lendülettel hozzálátott az eléjük tett, kemencében sütött, friss, kapros túróslepényhez, végleg feledve a verébtojás-rántotta- ügyet. Új Hevesi Napló 23
