Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Gál Péter: Holnap
Holnap Hogy lesz-e holnap? Ez gyötör Sós íze van a gondnak Lábam elé folyik a csönd Ostobán Hanyatt Makogva a himlőhelyes világban Lábam alatt maroknyi hamva felégetett hidaknak Számban utolsó tegnapok karcos íze Elrákosodott vágyak Hályogos szavak Az éjjel bársonyfekete Lehasad, lebben a tegnapi arc és felfakad mint gennyes góc a lázas testben A vereség békessége tölt el Alomcsend Rendíthetetlen mint a tenger Ha ott és akkor... Mielőtt eltörtek a hangok A lélek sikátorában a döntés néma pengevillanása Ha ott és akkor... Homokóraörömök lepergő cikkanása Mind, mind... A holnap az örökkévalóságba dermedt némaságba feszül A hajnalok kósza, elúszó halrajok s a nappalok kutyától lopott kenyérdarabok Tányérunk alján megülepedett a kovásztalan idő Nem birkózunk Már nem is kérdezünk és szerelmünkkel sem kérkedünk Egyedülvaló vagy A fényben rádborul Isten fátyla s lezuhansz a határtalanba ahogy a nappal bukik az éjszakába
