Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken IV.
Mögé lőttem. Ahogy ez átvillant az agyamon, a fejére célozva elsütöttem a bal csövet is. A disznó hossztengelye körül megpördült, egy ideig egy helyben vergődött, majd a hátsó részére ülve szembefordult velem. Szétnyitottam a puskát, és reszkető kézzel az utolsó két patront becsúsztattam a csőbe. Akkor társam kiabálását hallottam meg.- Vigyázz! Nehogy odamenj! Lőjed! Lőttem is, de ugyanabban a pillanatban eltűnt a mögötte levő sűrűségben, vonszolva hátsórészét, és már hallatszott is, ahogy a sűrűségben csörtetve csúszva-zuhanva vergődik lefelé az árokba. Puskámat lövésre készen tartva, óvatosan, magamat nyugtatva - már amennyire ilyen idegállapotban lehet nyugalomról még csak beszélni is -, követtem. Majdnem az árok alján, egy bokor tövében megakadva, bal oldalán feküdt, de fejét felemelve iszonyúan vicsorított, és hatalmasakat fújt. A maradék töltényt, a kegyelemlövést füle mögé engedtem. A 12-es gyöngygolyó csúnya lyukat ütve mozdulatlanná vágta életem első sertevadját. Úgy, ahogyan az a bizonyos nagykönyvben írva vagyon. Nem ám a dagonyán, nem is szórón, nem is fentről, a lesből. Nem. Úgy igaziam Hajtásban. Futtában. És nem valami kis süldő, még csak nem is koca. Kan. Olyan öt év körüli. Ha nem is valami hatalmas, de szép. O maga is, meg az agyarak is. Kisebbik leányom, aki a betűvetés rejtelmeivel akkortájt ismerkedett, mindig megkérdezte tőlem, amikor hazaértem a vadászatokról, hogy - Na, mi volt? Mesélj, apa! Őt minden érdekelte, ami kapcsolatos volt a vadászattal. Kalapomban sétált a városban, sáros gumicsizmáimba beleállva boldogan totyogott a szobában, a hatástalanított puskáim közül le-levett egyet-egyet az állványról. Be is számoltam neki mindig. Most is. Előadtam, hogy hol, hogyan láttam meg a disznót, hogyan esett a lövés, hol találtam meg. Óriásira kerekedett, fényes barna szemeivel rámtekintve kérdezte:- És hol van most ez a disznó? Elmagyaráztam, hogy leadtam a vadátvevő helyen, és megmutattam neki a felvásárló jegyet. Soroltam az adatokat: minőség, súly, érték, stb.- Na de hogyan nézhetem én meg a disznót? - szólt, s láthatóan nem érdekelte a gyűrött papír, amit én olyan büszkén próbáltam mutogatni neki. 14 VIII. évfolyam 3. szám - 1998 június
