Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 2. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC - Jámbor Ildikó: János vitéz – bábszínpadon
Hlános intéz - hábszmpafran Hol találjuk meg Tündérországot? Jámbor Ildikó: A boldogságkeresés életünk mindenkori alapkérdése. A színház, ha hatni akar, időről-időre foglalkozik e dilemmával, megpróbál választ adni a jól-rosszul kiválasztott művek színrevitelével. Az immár önállósult egri Harlekin Bábszínház Petőfi Sándor örökbecsű elbeszélő költeményének, a János vitéznek bábszínpadi adaptációját vitte színre Sziki Károly színész-direktor rendezésében, egy héttel megelőzve 1998. március idusát, a szabadságharc 150. évfordulójának ünnepét. Hármas buktatót kellett leküzdenie a rendezőnek. Az elbeszélő költemény tömörítése, adaptálása nem akármilyen szakmai feladat. Az egri bábszínház nézőterének és színpadának látványellenes szűkössége ugyancsak próbatételt jelent, nem beszélve a társulatépítés személyi buktatóiról. S mindezeken túl, a konzumrajzfílmeken nevelődő gyerekek vizuális igényét is ki kellett elégítenie az előadásnak. l-.lsö nekifutásra igen jól sikerült. Az egy órásra tömörített előadás, az óriásbábok, a diavetítéssel izgalmassá tett háttér, és az ámyjáték együttes, és egymást felváltó alkalmazása, új, izgalmas színházi látványt nyújtott, melyet a hasonló módon összeállított zenei aláfestés még különlegesebbé tett. Szabó Viola népzenész dalai, hegedű- és furulyajátéka, a korszerű, igényesebben válogatott rockzenei betétekkel kiegészülve, egyszerre volt korhű és aktuális. Jellemző, hogy a premier vegyes életkorú, s egyébként feszülten figyelő közönsége számára a videoklipeket idéző bravúros boszorkányjelenet, a stilizált-gólyalábas óriás-epizód okozott hangos tetszésnyilvánításra késztető élményt. A bábszínészek, Lázár Attila, Klepács Andrea, Havassy György, Stuth Zsuzsa és Friciu Viorel számára összehangolt munkát, sokféle aktivitást jelentett a produkció. A Harlekin önálló életének első önálló premieije biztató kezdet: úgy látszik, egy formaújító, a lehetőségeit mindenfelé tágító színház van születőben, amely a múlt értékeiből, s a jelen még megmaradt értékmorzsáiból építkezik. Megható, s csak egy diakép felvillanásáig megjelenő epizód például, hogy a Tündérországba igyekvő Jancsi virággal befont székelykapukat lát a távolban. Lehet, hogy a nézőtéren ülő óvodásnak ez csak egy önmagáért való vizuális üzenet, de minket, felnőtteket töprengésre késztető élmény. Új Hevesi Napló 53
