Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 2. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Csontos Ildikó: Síró angyal gyémánttollal
Csontos Cldikó: c9?W cwttjfAfaé' ^'(pyemcw i/to$a£ Debrei-Nagy Zoltán kiállítása az Egri Galériában "Életem folyamatos ismerkedés a világgal, miközben közvetlen környezetem mikrovilágából az Univerzum befoghatatlan végtelenjéig nyújtózik a képzeletem. Színes képekké alakítom a rajtam átszűrődő világot. Engem is ugyanaz a kétség és kíváncsiság vezet, mint másokat. Az ideák az idő folyamán sokszor és sokat változtak, de az önkifejezés szándéka változatlan maradt és hajt előre." Debrei-Nagy Zoltán kompolti művésztanár hitvallása önmagáért beszél. Jelzi az alkotói szándékot, törekvéseit, melyet ecsetvonásokkal vászonra festve és írásban egyaránt rögzít, hogy azok világosak, közérthetőek legyenek. Kétségeink ne lehessenek, mellémagyarázás ne történjen. Mivel szavakban is kifejti világszemléletét, így müveinek esztétikai tartalma egyértelműbb. Az Egri Galériában február 20-án megnyílt kamara-kiállítás a művész alkotói tevékenységének summázata. Képeiben a modem élet és a régi mítoszok látomásszerű szintetizálására törekszik. Nem mond le a fokozott víziókról. Keresi, de részben már meg is találta a saját maga kiérlelte problémakörét és nyelvezetét. Vásznain játékos, jókedvű színekkel festett, elvont képi megfogalmazások, melyek ismeretlen, belső világunk felé terelik a tekintetet. Élénk, tiszta, primer színeket használ, illetve azonos szín többféle árnyalatát egy- egy képen belül. Ezek a festmények nemcsak önmagukkal azonosak, mindegyiküknek van egy elgondolkodtató, mögöttes tartalma. Csak vermi kell a fáradságot a sajátos Debrei- jelképrendszer megfejtéséhez. Festészetét tárgyakkal kapcsolja össze, pl. kis papírhajó az Amerika felfedezése c. alkotásnál, kisvasút Az emlékezet bizonytalansága c. műnél. Mit jelent a törékeny kishajó a robusztus felhőkarcolók árnyékában Amerika partjainál? Vélemény az emberekről, mirólunk, ahogy bizonytalanul hajózunk az élet hullámain romlékony papírhajóra bízva valósággal teleszőtt álmainkat. A hegyekről lezakatoló kisvonat, hajdani gyermekkorunk játékos visszaköszönése. "Egy ismerős táj, ahol a hegyek mögül játékvonat fut elő az úton, mint annyiszor teszi azt szabott pályára kényszerítve." Debrei-Nagy Zoltán mesél nekünk csalfa napraforgóhoz könyörgő kóbor lovagról, sárga tengeralattjáróról, siró angyalról. Szép ruhákkal eltakarhatjuk külsőnket, meghamisíthatjuk a külső képet, a szétesett belső világunk ettől még megmarad. A magányos, öreg király révetegen ül múltja emlékeinek romjain. Mese ez egy nagy királyról, aki már csak saját töredékes emlékeiben él sugárzón. Féltve őrzi romló kincseit, melyeket önmagának gyűjtött, de már hasztalan a gazdagsága. "Talán csak a költők s az angyalok tudják, hogy mi az igazi életünk." Amit Debrei- Nagy Zoltán szürrealista víziói megmutattak, az az ő égyéni törekvése és egyéni mitológiája a művészetben. Új Hevesi Napló 47
